a nagylányom elalvásnál a fülcimpámat morzsolgatja finom kis ujjaival. a kislányom két pici lábfejét a tenyerembe teszi és addig kell szorítsam, míg teljesen el nem alszik.
a nagylányom haja lágy loknikban omlik le egészen a derekáig. a kislányom haja egyenes, mint a szög, szétálló szőkeség.
a nagylányom mikor időt húz, azt mondja: "csak még ezt hadd pakoljam el!" a kislányom édes nyálas babapuszikkal takar be.
a nagylányom mindent velem, együtt, segítsek. a kicsi meg egyedül, azt kiáltja: "én!"
a nagylányom lágy eső egy meleg, nyári estén. a kislányom gyors léptű, friss hegyi patak.
a nagylányom lágy, omlós föld, melyben vadvirágok teremnek. a kislányom kemény agyag, ügyes kézzel formálandó.
ölelő karjaik nyakam körül klárisok, hófehér gyöngysorok, kezecskéik lágy selymekkel betakarnak, hangjuk mindig zene, sohasem zaj, szemük ragyog, szájuk nevet. teljessé tesznek ott is, ahol eddig azt sem tudtam, hogy csorba vagyok.
