cica.

az én kiscicám nem dorombol, hanem ciripel. és hajnalban odakucorodik az ágyamra.
az én kiscicám kancsal, és az egyik oldalon a bajsza is rövidebb - a kisöcsém megnyírta.
az én kiscicámat egy kórház udvarán találták a szüleim. hazahozatta magát, beköltözött.
az én kiscicám odaszalad hozzám, amikor hazaérek és hívom az udvaron. dörgölőzik és udvarol.
az én kiscicámat Boldizsárnak, Bonifácnak, Bendegúznak vagy egyszerűen csak Barnabásnak hívjuk.

az én kiscicám néha kistestvér, néha házikedvenc. de mindenképpen: családtag.

dilemma

azon gondolkodtam, hogy ha lány lennék, és lenne egy barátom, és neki előttem azért lett volna már néhány barátnője, minek örülnék jobban: ha csúnyák és buták lettek volna a lányok, mert akkor én mennyivel (sokkal) jobb vagyok náluk, vagy legyenek inkább szépek és okosak az ex-ek, mert akkor meg a barátomnak remek ízlése van, és nyilván én vagyok a következő, az eddigi sorba tökéletesen belesimuló szép és okos barátnő.

az élet nagy kérdései ezek, na.

hegyekbe, magyar!

vannak, akik gyufásdobozt, mások pedig öngyújtót tartanak a lefényképezendő dolgok mellé. így látni lehet a méretarányokat. nos, a fiúm engem rakott tegnap oda minden mellé, én lettem a méretarány-mutogató kislilla.

az egész mátra meg lett örökítve. természetesen, kislillástól. galyatető, kékestető, mátrafüreden a palóc néprajzi magángyűjemény (egy hihetetlenül gazdag, jórészt feldolgozatlan anyag a palóc viseletekből, egy néprajzos álma!), és a mátra múzeum - mamuttal és mosolygó oroszlánnal. :) aki még nem indult el semerre, az emelje fel a seggét a kanapéról, mert ilyen szép időben vétek otthon ülni!

u.i.: csodálatos érzés, hogy végre van egy működő fényképezőm! régi is, szét is esik, de az enyém. kinyílt a világ számomra!

az óriási ikozaéder története

fényképalbum

sóágyon sült csirkecombok - már ami megmaradt belőlük

mézes-almás sült csirke - hagymával, fehérborral, szeretettel

én is tudom, h maguk a fotók nem a legjobban megkomponáltak, meg a fények és beállítások... de régi géppel, abszolút kezdőként ezt sikerült összehoznom. amire még nem jöttem rá, hogy az illatokat hogyan tudnám megőrizni... mert érdemes lenne. ;)

konyhafőnök2

és mivel az édesanyám kényszerpályára állított (itthon hagyott egy csomó kiolvasztott hússal, amit ma fel kellett dolgoznom), elkészítettem egy másik ételt is: mézes-almás sült csirke. ennek már muszájból álltam neki, de reméljük (én és a rám bízott másik 3 hülyegyerek), ez semmit nem ront az elkészült étel minőségén.

egy kibaszott szakácsnő vagyok.

konyhafőnök mai ajánlata

ma egyedül kellett, hogy boldoguljak a konyhában. a szüleim leléptek wellnesselni, a fiúm másnapos. döglött állatok végtagjai és én. ketten maradtunk.

régóta ki akartam próbálni, milyen a sóágyon sült csirke, ez most remek alkalom volt arra, hogy kibontakozhassak! azt hiszem, még egy rántottánál is könnyebb elkészíteni, mert azon kívül, hogy a tepsi alját sóval kibélelem, semmit az ég adta világon nem kell csinálni. ráfektetni a teljes combokat, és várni cirka másfél órát, amíg ropogósra sül.

ennyi. ezzel kész is a finom és ízletes vacsora! :)

megőrülés és ordítás

ez a tegnapi és mai zeném. a srácnak tök "sting-es" hangja van. ha ezt hallgatom, mindig felébred bennem valami ellenállhatatlan vágyakozás, hogy az ágyon ugrálva ordítsak police számokat.

... és tulajdonképpen miért ne?

rebekka karijord

ez a ma esti zeném. a blog éledezik, megtelik a tavasszal és a náthás melankóliámmal. de legalább mozgás van, örökös.

és ha igen, miért nem?

szoktak írni a szeretkezésről? arról, hogy milyen jó?

Cromwell után szabadon

bízzál Istenben, és tartsd szárazon a bugyidat!

kívánságlista

szeretnék egyszer fényképautomatában fotózkodni, fiókba elrakni és egy távoli költözésnél megtalálni mindent, ami akkor volt, 4 pici képbe sűrítve. mondjuk azt, ami most van - ez tulajdonképpen tűrhető, emlékezésre méltó is lehet.

... és még merje valaki azt mondani, hogy túl nagyok az elvárásaim!