röyksopp

shine on like the stars

karácsony2011

emlékszem a tavalyi karácsonyra. nem tudom, hogy volt-e hó és arra sem emlékszem, finom volt-e a halászlé vagy hány ember küldött üdvözlő sms-t. azt viszont tudom, hogy a tavalyi év szörnyen nehéz volt, és karácsonykor mindenki megnyugodott, hogy lassan vége, elkezdődhet valami új és sokkal jobb. érezhető volt, hogy itt most tényleg örülünk az együttlétnek, a családnak, a közös pillanatoknak. csodálatos volt.

csak remélni tudom, hogy az idei karácsonyra nem fogok emlékezni.

... és hirtelen megállasz

csak végére értünk a szorgalmi időszaknak...

a félév közepén találkoztam egy távoli ismerőssel, akivel előtte egy évig nem futottunk össze. másfél mondat után azt mondta, hogy felnőttebbé váltam - akkor úgy gondoltam, csak a hajam lett hosszabb és ezért tűnik így. az elmúlt egy-két hét és különösen az utóbbi napok során most megint itt cirkulál ez a gondolat a fejemben. és egyre inkább arra hajlok, hogy ebben lehet valami.

(cél)tudatosan irányítom az életem és haladok a távoli jövő idealizált céljai felé, mert sosem lehet időben elkezdeni. rátaláltam a hivatásomra, vagyis inkább egymásra találtunk a néprajz és én. persze, nem csak ez a szerelem van az életemben, hanem a Srác is. én komolyan alkalmatlannak hittem magam normális párkapcsolat kialakítására, aztán a végén csak kiderült, hogy elég egy kellően idióta fiút találni magam mellé. munkám is van, pénzt is látok belőle (sajnos ritkábban, mint szeretnék. jó lenne, ha többször lenne szükség rám). panaszkodni mindig van miért, de nem akarok hálátlannak tűnni, meg tulajdonképpen semmi olyasmi nincs, amit ne tudnék megoldani, épp csak össze kell szednem magam.

nem akartam létösszegző, teátrális monológgal zárni a szorgalmi időszakomat, de jól esett kicsit megállni és visszanézni, hogy mi minden gyűlt össze a hátam mögött az elmúlt 4 hónapban. talán ez is a felnőttség jele.

felhívás!

van itt ez a kérdőiv, amit kéretik kitölteni, lehetőleg még ma. mert ez nekem fontos, és nem csak a tanulmányi előmenetelem szempontjából.

köszi puszi.

kontraszt

mozgalmas napok vannak mögöttem. és azt hiszem minden fáradtság, ami felhalmozódott bennem, most követel teret magának, és hirtelen úgy érzem, nincs bennem semmi kedv, semmi türelem. ami az elmúlt csodás napok tükrében szörnyen lehangoló. De nyavalygás helyett lássuk, hogy mi is történt?

kedden Mikulás napja volt, és megleptem a kis barátomat egy csomó déli gyümölccsel és egy orrszarvúval. ezt azért nem minden fiú mondhatja el magáról... és még csak jól sem viselkedett.

a szerda, csütörtök és péntek teljes mértékben alá volt már rendelve a tiszaladányi gyűjtőmunkák eredményét bemutató konferenciának, lázasan készült kis csapatunk (diákok és tanárok együtt), hogy beszámoljunk arról, hogy is tart ki-ki a maga munkájában. szerencsére az aggodalmak ellenére mindenki jól szerepelt, és a közönség is létható élvezettel hallgatta az előadásokat - ez azért is külön öröm, mert a tiszaladányiak közül is többen eljöttek, nem kis utat téve meg csak azért, hogy lássanak és halljanak minket.

én személy szerint remekül éreztem magam, és külön öröm a rengeteg pozitív visszajelzés, gratuláció, elismerő szó a tanáraim és a falubeliek részéről. ilyenkor érzem, hogy remekül haladok, jó helyen vagyok és megéri foglalkozni Győri Elekkel - olyannyira, hogy a szakdolgozatomat is ebből írom.

szóval az elmúlt hét minden szempontból nagyon jó volt, de ez a mai nap valahogy nem az enyém. mindegy, majd kiheverem.

u left me feeling

egy bűbájos klip egy bűbájos számhoz. és mindez együtt nektek ... najó, és nyilván magamnak is. ;)

breaking news: megvettem a téli kabátom. csodálatos! és ez most nem a turiból van, képes voltam boltba menni érte. de megérte. ;)

programajánlás

nagyon úgy fest, hogy az univerzum minden kellemes dolgot tömbösítve küldött az életembe tegnap, mára pedig minden kedv és lendület nyomtalanul eltűnt. persze, ez így nem igaz: nyomok vannak, de semmi buzgó tettvágy. leeresztettem, mint a lufi.

ha a tegnapi nap zseniális volt, a mai alig elviselhető, amiben én éppen csak mérsékelten vagyok életképes.

de ez nem a nyafogás helye! néprajzos pályám szigorúan monoton növekvő függvényként halad, csillagom emelkedik és szerencsére a bolygóállás is kedvez valamennyi vállalásomnak. itt egy remek lehetőséget szeretnék ajánlani, ezzel összefüggésben, méghozzá egy könnyed konferenciát jövő péntekre. a 2011 nyarán végzett tiszaladányi gyűjtés tapasztalatait és eredményeit fogják bemutatni a diákok (köztük én is), ami egyben az újjászervezett tudományos diákkör első rendezvénye is. tessék erre eljönni, linkelem is a facebook-os tájékoztató (Tiszaladány - diákkonferencia - ezen a néven keressétek), hogy tudjatok róla. 

nem csak néprajzosok számára lehet érdekes, mindenkit szeretettek várunk!