fene se gondolta volna, h 25 éves, üres zsebű egyetemistaként belevágok egy lakásvásárlásba és -felújításba, de most mégis úgy tűnik, hogy a következő hónapok erről fognak szólni. igaz, itthon cirka 25 éves, amolyan "never ending story" stílusban zajlanak hasonló folyamatok, mondhatni belenevelődtem a végtelen felújításba, ez mégsem ugyanaz. mert más, amikor össz-vissz annyi a feladatunk, hogy ne kerüljünk a mesterek lába alá, kerülgessük az állványokat és a betonkeverőt, meg úgy általában próbáljunk életben maradni a felvonulási zónában. itt viszont én leszek a megrendelő, művezető, lakberendező és az elkészült remekmű haszonélvezője is. sőt, még az ingatlanközvetítő szerepét is én játszottam!
a kezdeteket családi tragédiák árnyékolják be, ugyanis augusztus elején meghalt a nagyapám, így az apai nagyszüleim nagy háza a hatalmas telekkel üresen áll. mivel sem a fiaik, sem az unokáik nem szeretnének ott lakni, így úgy döntöttünk, eladjuk, apa pedig a rá eső részt szétosztja az öcsém és én köztem, hogy be tudjunk ruházni egy-egy saját lakásra. sajnos, augusztus végén egy nagyon kedves barátnőm anyukája is meghalt, az ő 30 nm-es belvárosi lakása pedig szintén eladó sorba került. én annyit tettem, hogy akaratomon kívül ezt a két információt egy helyre terelgettem és apa elé vittem, mire az ő fejében hangosan elkezdtek zakatolni a fogaskerekek és innentől borítékolni lehetett, h 95%-os eséllyel lakásvásárlásba torkollik a dolog. és lám!
úgyhogy így vettünk mi lakást az Almássy téren, hirtelen felindulásból, és így lett belőlem hirtelen ingatlanszakértő, hitelügyintéző, művezető, belsőépítész és lelkes lakástulajdonos, aki végre nem csak a sims-ben élheti ki ilyen irányú szenvedélyét.
