sok a minden

kihúzták alólam a szőnyeget. egy félrenézés, sok hallgatás és könnyek. lesz-e ebből még valaha valami?

E/3.

meghalt a macskája. 3 napja vígasztalhatatlan. meddig még?

Szikra. szeretet.

ma még csak 23, holnap már 24 évnyi a fájdalom

szörnyen nehéz bevallanom, de kb 20 éves korom óta nem tudom a születésnapokat - mármint a sajátjaimat - ép ésszel és hiszti nélkül átvészelni. valahogy mindig hatalmába kerít az érzés, h mérleget kell vonni eddigi életemből, elégedetlennek lenni és azt érezni, hogy elpazaroltam mindenem, legyen szó anyagi, szellemi vagy fizikai lehetőségekről, amiről most számot kéne adnom.

szeretnék eltűnni. hirtelen, akár az erdőben a vadnyom.

pont mint az édesvízi halakkal

• 

  12:40pm

  Bálint Bress

  félsz a pókoktól?
• 

  12:41pm

  Lilla Leichter

  én ezt inkább egyfajta jól felfogott önérdekből fakadó, egészséges távolságtartásnak nevezném

  kölcsönösen kerüljük egymást, és ez így jól is van

  élni és élni hagyni.

egy elbaszott efott margójára

hogy lehet valami egyszerre több és kevesebb? elvesztett naivitás, önfeledt öröm, megnyert tapasztalat, elkötelezettség.

még nem tudom, hogy ez most akkor valóban több-e, csak hogy más. olyan már sose lesz.

szégyen

24 év után esett meg velem életemben először az a szégyen, hogy fennmaradtam az éjjeli vonaton és két faluval arrébb szálltam csak le. nyilván mind tudjuk, ki a felelős ezért (nem én, hanem a srác, akit hiába cipeltem magammal, elaludt a nyavalyás és hagyta, hogy én is elaludjak... köszi, B., köszi szépen). az eset természetesen happy enddel, hazajutással és másfél liter Kozellel ért véget, de hát na, megőrjít ez a szerelem.

szerelem

"ne legyél csicska, különben szétrúgom a segged!" avagy motiváljuk a barátnőnket a záróvizsgája előtt

de működött.

álmomban sírtam

álmomban sírtam. arra keltem, hogy folynak a könnyeim, de mégsem érzek fájdalmat. azt már nem tudom, mit álmodhattam, de reggel még láttam a sós árkokat az arcomon, a párna hagyta ráncokat kitöltő vádik nyomát.

örömkönnyek. más magyarázat nincs, nem lehet, mert most olyan jó minden, hogy 1. tudom, el fog múlni, még mielőtt igazán élvezni merném 2. (de) nem ér el engem a fájdalom 3. túlcsordul bennem a hála és 4. szeretet.

lett. Isten adta.

március óta több, mint 7 kg-t fogytam... és ha csak ez változott volna, ah!

szerelem első látásra. hála és köszönet az univerzumnak.

mérleg

2 hét VS 20 év

kérlek, Istenem, csak érje meg.

pilinszky

Trapéz és korlát

Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, - vadúl megütlek!

Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz

a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!

Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek. 

freud

"örökké fiatalon" helyett a következőt sikerült leolvasnom egy könyv gerincéről: örökké fájjon. nem is a félreolvasás, hanem a mélységes egyetértés.

purr generator

már csak a selymes bunda hiányát kéne valahogy megoldani, de egyébként ez itt a tökéletes ( T Ö K É L E T E S ) alkalmazás.

ennyit a …-ról

sokszor gondolkodom azon, hogy mit tudnék most ide leírni, történik-e velem/bennem/rajtam most bármi, amit érdemes lenne megőrizni - de úgy érzem, hogy ez egy liminális állapot, amibe nem akarok belemerevedni azzal, hogy írásos nyomokat hagyok. mindettől függetlenül élek, vagyok, jövök-megyek (főleg lóháton vagy futócipőben), de inkább csak várok.

film.élmény

képeslapok a szakadékból

futó bolondságok

azt hiszem, most már eldölt: futásra adtam a fejem. úgyhogy most jön a legjobb része a dolognak: be kell vásárolni.

madárcsicsergés helyett

kertvárosnak a települések azon részét nevezzük, ahol hallótávolságon belül állandó jelleggel van egy működő fűnyíró.

kicsit beljebb nincs annyi gyep, hogy érdemes legyen beindítani, a kertvároson túl pedig úgyis lerágják a kecskék.

polenta/puliszka

ma polentát készítettem, egy kis turpissággal!

vizet forraltam, himalájai sót szórtam bele ízlés szerint majd a kukoricadarát, amit addig főztem kis lángon, míg megdagadt és összeállt. utána szeletelt olivabogyót tettem bele, cayenne borssal és sok-sok oregánóval ízesítettem, meg egy ek olivaolajjal. az egészet egy tálba tettem és lefedve a hűtőbe raktam egy lovaglásnyi időre. amikor hazaértem kivettem a hűtőből a megdermedt polentát és kis szeletekre vágtam. sajtot reszeltem rá és betettem 200 fokon előmelegített sütőbe 20 percre, amíg a sajt rásült.

"puliszka mediterráno" a fantázianeve :D

előre

még sosem éreztem hasonlót, mint tegnap este, mikor hazaértem: hirtelen kedvem szottyant egy kis kardio mozgásra! úgyhogy elmentem futni… ilyesmit kb másfél éve nem tettem és még most sem hiszem el, de szinte jól esett. jó, ez csak amolyan ki könnyű esti kocogás volt inkább, mint sem futás, de valahol el kell kezdeni.

2.2 km, kb 9 km/h-s sebességgel… ez még bőven a kripli kategória alsó határa alatt van, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem akartam beleszakadni azért, nyilván többre is képes lettem volna. 

úgyhogy mostantól futok.

utópia

éjjel álmomban megint ott, megint vele, megint valami furcsa és érthetetlen szituációban. a holt-Tisza örvényei egy idegen Atlantiszba vittek. a boldog stégről ugrálás és sörözős filmezés helyett szükségállapot és földalatti ellenállás, idegen életformák fenyegetése. csak azt nem értem, mire ez a nagy készülődés - a világunk már rég megérett a pusztulásra.

álmodás

nem rémálom volt, csak egyszerűen rossz - és még csak nem is maga az álom, hanem a felébredés miatt.

minden benne volt, amivel ideje lenne megbirkóznom és amire vágyom: szerelmek, kompromisszumok, révbe érések - mindezek hazudása valaki másnak vagy éppen magamnak. sose lesz vége?

sodródni el.

már azokat a szavakat sem hiszem el, amiket én adok a szádba.

újra

volt egy hihetetlen terepkutatásos élményem Bözödön, amihez az anyám a szokásos kedves udvariaskodás mellett annyit tudott hozzáfűzni, hogy "de ne értékeljétek túl." az apámat csak az érdekelte, hogy "na és jól ment a kis Clio?"

csak ma vezettem több, mint 7 órát, ebből 4 és felet Romániában, hegyek között, mindezt úgy, hogy valami halálos román nátha próbál belefojtani a saját taknyomba, de ezek után még ha már úgyis autóba ülök (mert még a kis cimbimet, akivel együtt gyűjtöttünk, kivittem az állomásra), menjek már el a Tesco-ba macskakajáért. koszosan, fáradtan, betegen... fontossági sorrend, az van.

az, hogy meséljek, milyen volt, hogy éreztük magunkat, egyelőre nem tűnik fontosnak - de legalább a macskák nem fognak éhen halni!

-------------------
megjegyzés1: amikor az öcsémet beválasztották vmi elit egyetemi főzőklubba, akkor ünnepélyesen koccintani kellett és a büszkeségtől ragyogó arccal mantrázni, hogy "ez aztán nem semmi!" just say.

megjegyzés2: nagyon örülök az öcsém sikerének és azt is értem, hogy ez egy kézzel foghatóbb siker, mint megtalálni a Sóvidék és a Kis-Küküllő mente talán utolsó öntőasszonyát.

megjegyzés3: Rózencziék bekaphatják!

pilinszky: ne félj

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

látszik már a vége

hetek óta ez első igazán jó napok. csendes, tevékeny, önként vállalt kivonulás a világból - törékeny béke.

dolgozom a tanulmányaimon, tervezem a még tovább tanulást, rendet teszek a tárgyi környezetemben. és még egy 20ezrest is találtam az egyik fiókban.

"Nem vígasztalás, pusztulás, / csak minden együtt: semmi más." J. F.

szeretnék kis szavakat használni az életemre, mert pontosan tudom, hogy a problémáim nem súlyosabbak, mint bárki más problémái. kis szavak, kis érzések, kis álmok, kis tragédiák - erre vágyom. hogy ne legyen minden ennyire félelmetesen komoly és végzetes, mert én sem vagyok az.

egy csomó mindent már leírni sem tudok, nem hogy megélni vagy kimondani.

sárospatak és ami körülötte van

IV. Szerelem miatt beteg

Szerelmes

Aesculápi, kérlek szépen, tégy jót velem,

Nagy az én szivemben belöl a' Sérelem,

De nyavalyám jelét kivül is viselem,

Mi lelt és mi bajom, okát allig lelem.

Valami nyavalya mint meg sárgitotta,

Rósa szin ortzámat mint el hervasztotta,

Imé, látod, testem hogy meg fonnyasztotta,

Tsontomhoz börömet épen ragasztotta.

Ortzáimon költek rósák, s. Liliomok,

Már ollyanok, mínt a halovány tzitromok,

Vagy mint a' feketés és szintelen homok,

Mind öszve húsz, harmintz fontot allig nyomok.

Fogyok, mint a gyertyá, éjjel nem alhatom,

Nappal sohajtozom, soho nem nyughatom,

Nem tudom, miböl lett, de van nagy bánatom,

Szivem tsak allig vér, mikor tapogatom.

Sokszor a jaj szót is el ejtem kéntelen,

Mivelhogy másként is vagyok erőtelen, 

Úszkál könyveímben a' szemem szüntelen,

Meg szorúlt szivemnek fájdalma szertelen.

Aesculapius

A' szerelem lángja szivedet égeti,

Szinedet s testedet e' baj vesztegeti.

Szerelmes

Felölem, azt tudom, senki nem hiheti,

Az szerelem nem az illyeket illeti.

A' betses tsokokat Kláris ajakokra

Rákják a Leányzók, nem illy fonnyattakra,

Bátor tolnám magam én valami vakra,

Ha meg tapogatna, vágyna furtsábbakra.

Machaon

Néked is nyalták ám addig az ajakad,

Míg olly káka formán nem állott a' nyakad,

Ha száj jaj szókra, nem hív tsókra fakad,

Úgy a' szerelemnek hamar nyaka szakad.

Én azt commendálom, kerüld a' tsókokat,

Most is halálosan meg sinled azokat,

Azok gerjesztettek olly sebes lángokat,

Mellyek meg emésztik benned a' tsontokat.

Fogd a' Recipéket és a' réguládat,

Ezek szerint folytasd mindég diétádat.

A' Léányokat úgy nézd, mint egy darab fát!

A' tsókokat kerüld, mínt a' vipera mérget!

A' fonóba ne járj!

Algebrát tanúlj!

Tsak a száraz lótzán hály!

Ha Leánnyal kell beszelned, nézz el a' feje felett!

Ha mosolyog, dugd bé a szemed!

Ha rád katsint, kőpj a szemébe!

Az ablakon, az utzákon ne átsorogj!

Szint úgy izzadj bele, úgy tanúlj!

Szerelmes

Meg probálom, talam, talam hogy ha lehet.

(RMDE I/2. 951-952.)

2013

az év, amikor elfogytak a szavaim. kimondani bármit is csak befelé mertem, kifelé néha már beszélni sem volt erőm.

az év, amikor a legtöbb érzés ki nem mondott maradt, a legtöbb szó meg nem hallott és a nagy szerelmek el sem kezdődtek.

az év, amikor majdnem.