egy félénk tábori csók

kb 4 éve találtam rá az amorf ördögökre, és azt hiszem örökké bánni fogom, hogy sosem jártam a koncertjükön.

én és az életem

óhatatlanul is visszatekintek és megdöbbentő, amit látok.én nem szeretek, de muszáj a múlton töprengenem. még csak nem is a "mi lett volna ha...", egyszerűen így tudom megfejteni magamat. reflektálok az egyes helyzetekben adott reakcióimra, konstruálom a múltamat és magamat is.

néha kíméletlen vagyok, néha önmarcangoló. és van, amikor egyszerűen csak hihetetlen minden: mintha nem is velem történt volna. 

az elmúlt két évben nem csak a hajam lett hosszabb. és nem csak az éveim száma több. belőlem az elmúlt két év annyi mindent elvett, és olyan furcsa, új dolgokkal próbálta meg pótolni - hellyel-közzel sikerült is. és még nem jött el a nagy, romantikus összegzés ideje, de néha még ma sem merem elhinni, hogy valaki így tud szeretni engem.

új ruha

minden lehetséges módon próbálom magam tanulásra ösztökélni. ezt a szent célt szolgálja a blog legújabb ruhája, ami direkt a vizsgaidőszakra van szabva. a polcon sorakozó könyvek látványa hátha segít eljutnom arra a pontra, hogy végre komolyan vegyem ezt az egészet.

persze, ezzel már rég elkéstem.

mert azért én is tudok össze-vissza beszélni

- Barnabás, reggeliztél?
- Igen.
- Apa itthon volt még, amikor elment?
- Igen.
- Akarom modani: amikor felébredtél?

mert a baj csőstűl jön

az anyukámnak kórházba kellett mennie. :(

az őrzők legendája

be kell vallanom valamit: imádom a rajz- és animációs filmeket! szerencsére a nyolc éves öcsém ideális fedősztori ahhoz, hogy élhessek a szenvedélyemnek - együtt szoktunk mesét nézni, akár kétszer-háromszor is gyors egymásutánban ugyanazt.

a legújabb élmény egészen friss: ma reggel botlottunk bele egy baglyos fantasyba. a történet kicsit jobb a közepesnél, a karakterek szerethetők de nem túl összetettek, a dialógusok helyenként kifejezetten viccesek, a látvány viszont mindent visz! varázslatos, egyszerűen nem lehet nem belefeledkezni.

akinek ideje engedi, két vizsga között lazítás gyanánt merüljön el ebben a csodás bagoly-univerzumban; és az se baj, ha nincs kéznél egy nyolc éves "alibi," mert az ilyen úgyis csak belebeszél.

szerbia2012

most egy kicsit, mindössze néhány kép erejéig, fotóbloggá lényegül át az oldal. mindezt azért, mert a szerbiai néprajzos kiránduláson készült képek közül szeretnék párat megmutatni. hátha kedvet kap valaki! ;)

(figyelmeztetek mindenkit, nem vagyok profi fotós, csak egy turista fényképezővel. gondoltam ezt érdemes, pusztán a mihez tartás végett, leszögezni rögtön az elején. )

éjjel a villamoson

"hogy mondjam... ők viszonylag burzsoáziák."

tenyér

az egyébként is ekcémás kis tenyereimet teljesen megöli a szorgalmi időszak vége - vizsgaidőszak eleje. én nem tudom, hogy mennyire hülyeség, de állítom, hogy a papírra vagyok allergiás... shit. :/

egyébként a tünetek: folyamatos hámlás, száraz bőr. már az ujjlenyomatom is alig látszik, bár ebből bizonyos szituációkban még tudok profitálni.

lábjegyzet

köszönöm a kedves visszajelzéseket. örömmel jelentem, az egzisztenciális válságomat újfent sikerült leküzdenem - lassan már külön címkét érdemelnének az ilyen témájú bejegyzések. ezzel kapcsolatban két dolgot jegyeznék meg:

1.) bizonyos napokon kifejezetten depresszív vagyok. ilyenkor valaminek fájnia kell, mert csak így érzem, hogy élek.

2.) én sokáig nem hittem el, de most már kénytelen leszek elfogadni a tényt, hogy ezek a bizonyos napok szorosan kötődnek a menstruációmhoz. persze ettől még ugyanolyan pokoli tud lenni, de legalább számíthatok rá.

meg ti is, kedves blogolvasók!

így hangzik a magány

amikor csak azért vásárolok a bankkártyámmal, hogy legalább a CIB küldjön nekem sms-t.

vannak a magánynak hangjai. kattintás az oldalfrissítésre, hátha befutott egy e-mail. feloldani és lezárni a telefon billentyűzetét, mert biztosan átsiklottam egy olvasatlan üzenet fölött. kinyitni és becsukni a laptop-ot, hátha van új cikk az indexen. blogot gépelni és azt képzelni, valaki majd biztosan elolvassa.

bár lenne valami,
amit csak tőlem és általam
tudhat a világ.
amit senki más nem tudna elmondani.
hátha akkor kellenék, valaki jönne és nem csak én
mennék, valaki mindent megtenne biztosan,
hogy számítson nekem. mert ő is ennyire
pokolian
egyedül érezné magát.
talán.

egyszer végre nem visszhang kéne. nem csak reakció.

vizsgaidőszak előtt

lehet-e versenyeztetni a fáradtságokat?

én kettővel fáradtabb vagyok, mert a héten minden egyes nap csak 5 órát aludtam, szemben a te átlag 9 óráiddal. Ja, hogy utolsó este semmit? ugyan már, az csak pillanatnyi kimerültség. te komolyan azt hitted, hogy itt majd labdába rúghat a kialvatlanságod? aranyapám, amiről én beszélek, az a nagybetűs FÁRADTSÁG, ami nem egyszerű hangulat. lélekállapot. sőt! életstílus.

de persze, kedvesem, már ellenkezni sincs erőm. persze, nagyon kimerült vagy, persze, alig aludtál, tudom. észben tartom. ha akarnám, sem engednéd, hogy elfelejtsem. új sztár született, az este díszvendége: egy darab közönséges európai hosszú éjszaka.

nem baj. amíg elmeséled mindenkinek, milyen hulla fáradt vagy, legalább tudok egy kicsit aludni. nyitott szemmel. az asztalnál ülve. mert én választottam ezt az életformát, látod, megint tökéletesen igazad van.

hogy lesz most?

kispál és a borz. napi retro. :)

a célegyenesben

mindig úgy futok neki a vizsgaidőszaknak, hogy különösebb megerőltetés nélkül meg fogom tudni csinálni - ez a szilárd, gondosan kidolgozott tervek alapján megfogalmazott elhatározás. aztán nagyjából az első vizsga környékén kezd minden reményem szertefoszlani. ennek lépései a következők:

1. az első napokban az előre kiszabott tanulnivalók helyett inkább kialszom magam, mert pihenten jobban és hatékonyabban tudok tanulni. így az sem fog gondot okozni, hogy az anyag kicsit felhalmozódik.

2. az első napok egy-két hétté duzzadnak. kialudni ugyan nem sikerült magam, de a vizsgák fenyegető közelségbe kerültek

3. hogy mindezt a stresszt el tudjam viselni, muszáj kikapcsolódnom. de nem baj, mert majd az élményektől feltöltődöm energiával és könnyebb lesz a tanulás. mert a buli utáni másnapokon az ember különösen energikus és tettre kész szokott lenni... persze.

4. a tudatos és fokozottan eredményes felkészülés jegyében gondosan megtervezem, milyen ütemben fogok haladni, beosztom az időmet, jegyzetelem a jegyzeteket és rendezem az anyagokat... de nehogy azt higgye bárki is, hogy ennek van haszna! egyszerű pótcselekvés. és a felkészülés a tanulásra a vizsgára való felkészüléstől veszi el az időt.

5. bizonyos vizsgákat eleve úgy tud az ember felvenni, hogy a konkrét időpontra nem, de majd az UVra tuti fel tudok készülni, és ezzel a taktikával alapvetően nincs is probléma, mert néhány esetben tényleg nem lehet máshogy megoldani. de amikor egyéb vizsgákat is passzol az ember ("aki időt nyer, életet nyer" alapon), akkor könnyűszerrel egy pokoli júliusi héten találja magát, kétségbeesve és reménytelenül, a bukás árnyékában, mentőöv nélkül hánykolódva a tudás tengerén. a fejben teljes káosz, a vizsgázó-blúznak megszáradni sincs ideje, a kedves delikvens pedig percenként megfogadja, hogy nem csinál ilyet...

... legalább is a következő vizsgaidőszakig.