keresztanya-lánya program

amikor Dórával már egy közös kocsmázás helyett inkább beülünk a Café Zsivágóba egy forró csokira/kávéra és egy répatortára (jegyzem meg, mind isteni finom volt), akkor azzal az érzéssel sétálok haza, hogy ez nem a gyengeségünk jele, hanem valami más.

a "felnőtté válás" és más nagy szavakkal most inkább mégsem dobálózok, de határozottan érzem az ebbe az irányba mutató tendenciát. és ez jó.

mert a fedeles lovarda a gyengéknek való

beköszöntött a tél. ezt onnan tudom, hogy most már reggelente -5 fokban lovagolok és törik a keményre fagyott talaj Szájhős patája alatt. ilyen adottságok mellett nem tudunk ugróedzést tartani, úgyhogy más időpontokat kell majd találni.

már sötétben kelek, sötétben indulok ki a lovardába és csak a nyergelés végére emelkedik elég magasra a nap ahhoz, hogy lássam is. hiába süt, nincs már ereje és a dér az edzés végére sem olvad le a karámfáról.

Szájhős fülére kiül a dér. meg a bajszára is. a szőre puha, meleg és selymes, mint egy kiscsikóé, akit épp most hoztak be a ménesből.


onnan tudom, hogy tél van, hogy kicsit minden halott. nincsenek hangok, zajok, neszek, nem látni mozgást és a levegő metszően hideg és mozdulatlan. szikrázó, fényes és élettelen - mintha csak egy hógomb belsejében mennék körbe és körbe miközben "vágtáztasd fel! külső szárral vedd fel és a belsővel mozgasd át!" na meg persze "a kanyarban finoman meghajlítom, külső száron fordítom és közben vágtáztatom..."

kis pesti abszurd

helyszín: Oktogon
időpont: ma délben
szituáció: élő vegyifegyverként sétáltattam az influenzám, amikor egy addig tétlenül ácsorgó (egyébként egészen jóképű srác) elém lépett és megszólított:

- szia, bocsi, de nem te vagy szexchat18?

- nem, ne haragudj, én más néven futok…

- biztos? azt beszéltük meg, hogy itt a burger king előtt fogok várni

- bocsi, de nem engem keresel

- biztos vagy benne? hova menekülsz…?

- sietek

- hova?

- megy a vonatom

-…



hát gyerekek, ezért nem hordok magassarkút fényes nappal.

tündérmesék

szeretem azokat a párokat, akik gimis koruk óta együtt vannak és már éppen a házasság vagy ne adj' Isten baba-project fut náluk. ez engem egyáltalán nem kedvetlenít el és még csak azt sem érzem, hogy valami fontos versenyben (nevezzük 'élet'nek) végérvényesen kezdenék lemaradni. az én életem máshogy alakul, ez nem hiszem, hogy önmagában jobb vagy rosszabb lenne. a gimis párok halhatatlan szerelme viszont mindig meggyőz arról, hogy mindenki számára létezik az az ember, akivel egy egész életet le lehet élni.

harc a túlélésért

az influenza nem játék.

sajnos ma muszáj voltam vonatra ülni és bejönni Pestre mert 1. rapid randim volt a TO-s nénivel 2. nem voltam benne biztos, hogy a fiúk képesek életben tartani szegény kicsi Szikrát még néhány napig.

...úgyhogy én ezúton is elnézést kérek mindenkitől, akit esetleg megfertőztem, mert bár orvosi maszkot nem viseltem, de igyekeztem nagyon szűk körben teríteni a vírusállományomat. tényleg ezer bocsánat.

tegnap estére illetve ma reggelre jutottam el arra a pontra, hogy ültő helyemben már nem szédülök - ebből gondolom, hogy van remény.

most?

szeretném, ha egyszer végre pont úgy és pont akkor történne valami bennem, hogy ne utólag kelljen rájönnöm, milyen sok minden másképp van már, mint valaha volt.

mint valaha hittem volt, hogy van.

csóresz van

a havi bevételem 60 000 forint. ebből kell(ene) kifizetnem az albérletet, megvenni az utazáshoz szükséges bérletet és adott esetben táplálkozni is. na meg persze a szociális életemet finanszírozni, de nyilván ez van a fontossági sorrend alján. ami viszont minden hónapban fel szokott merülni, az a macska ellátása és bizonyos extrém esetekben ruhák, cipők vásárlása (itt nem feltétlen "divatozásra" gondolok, pusztán a folyamatosan elhasználódó darabok pótlására). az egyetemhez kapcsolódó költségek (pl nyomtatás, fénymásolás, könyvvásárlás) most, mivel passzív féléven vagyok, még csak nem is jelentősek, de saját gyönyörűségemre végzett munkámhoz hozzátartoznak.

szóval adott 60e forint, amiből a következő dolgokat kéne finanszíroznom:

lakás: 37 455

lakbér (25 000)
rezsi (egyelőre kb 5 000, de nyilván több lesz a téli hónapokban)
közösköltség (5 255)
DIGI (2 200)

utazás*: 5 270

budapest bérlet (3 850)
máv bérlet (1 420)

ezek a fenti költségek adottak és egy egész hónapra szólnak. pusztán kísérleti jelleggel az elmúlt héten pontosan vezettem, hogy mennyi pénz megy el evésre, szórakozásra, személyes és lakáshigiéniára valamint Szikra életben tartására. azt hiszem, hogy ha ezek összegét megszorzom néggyel és az úgy kapott eredményt lefelé kerekítem, akkor nagyon is jól meg tudom becsülni azt, hogy mennyi a tényleges havi kiadásom. 

bevásárlás: 6 310

élelmiszer (4 960)
tisztítószer (750)
személyes higiénia (600)

szórakozás: 1 640

filmklub (500)
forralt borozás (1 140)

macska: 1 689

kaja (1 200)
alom (489)

9 639 forint/hét

(sem az angol óráim költségét nem számoltam bele, mert azokat anya fizeti, sem a lovaglás költségeit, mert azt meg apa. heti egy alkalommal járok a könyvraktáron*** kívül dolgozni, ez alkalmanként 2 000 ft bevételt jelent, amit a végső elszámolásnál szintén bele fogok kalkulálni.)

tehát, ha egy hónapra akarom kiszámolni, hogy mégis mennyiből tudok megélni, - hozzáteszem, nem is túl nagy lábon -  heti 9 000 ft-os költséggel számolva (ami egy jóindulatú kerekítés eredménye), akkor a következő a helyzet:

37 450 (lakás)
 5 270 (utazás)
36 000 (9 000 * 4, az összes többi kiadás)
-----------
78 720

ehhez hozzáadva a heti 2 000 ft-os keresetem, a következő végeredményt kapom:

összesen: 70 720 forint/hónap

akárhogy is számolom, az a 60 000 ft bizony kicsit kevesebb ennél. kicsit sokkal. ezért is fordulhat elő, hogy ma az utolsó ezresemből vettem magamnak egy 300 ft-os milánói mártást és a macskának almot, mindezek következtében viszont a pénztárcám ürességtől kongó képével kell szemeznem a következő 2 hétben. még jó, hogy fogyózom.




* mindezek diákbérlettel kerülnek ennyibe. igen, ez így nem valami szabályos, hiszen a félévre nincs matricám**, de másként képtelen lennék kifizetni)

** esetleg nem tudtok vkit, akitől szerezhetnék?

*** a hök zseniális tevékenységének hála még ebben a félévben nem kaptam fizut, úgyhogy egyelőre ezzel nem tudtam kalkulálni. állítólag most már megnyílik a pénzcsap, de ehhez a professzionális munkához, amit kedves hallgatói képviselőink végeznek, csak gratulálni tudok.

mélyszegénység van, nem pedig cigánykérdés

nem feltétlenül aktuális, de most arról fogok írni, hogy mit gondolok a "cigányozásról."

véleményem szerint amikor az ún cigánykérdésről beszélünk, eleve rossz alapokról indulunk, itt ugyanis döntően nem etnikai problémáról van szó - mindamellett, hogy valóban, az adott csoport etnikai összetétele egyenletlen és döntően cigányok/romák (mindenki válasszon magának egy szerinte politikailag korrekt kifejezést) alkotják.

van a társadalomnak egy olyan rétege, akik mélyszegénységben élnek, jellemzően alacsony iskolázottságúak vagy teljesen analfabéták, semmilyen szakképzettséggel nem rendelkeznek és a gazdasági stratégiáik, kulturális mintáik a kommunikáció, gyereknevelés, higiénia - és tulajdonképpen az élet majd' minden területén - nagyban eltérnek a többségi társadalomtól, sőt annak szemében deviánsnak hatnak. morális normarendszerük a törvényileg deklarált és társadalmilag elfogadott értékrendtől nagy mértékben eltér.

ez a társadalmi réteg azonban nem csak egy adott etnikum tagjaiból áll! nem attól lesz valaki tagja, mert származása alapján erre rendeltetett - aki mélyszegénységben élő szülők gyermeke, függetlenül attól, hogy milyen a bőre színe, törvényszerűen ebben a közegben szocializálódik és ha nem éri megfelelő hatás (hogy mit értek "megfelelő" alatt, azt majd egy másik bejegyzésben fejtem ki), ami lehetővé teszi, hogy ebből kiemelkedjen (nem pedig erőszakkal kiszakítja!), akkor megmarad abban a társadalmi regiszterben, amiben a belenevelődés révén otthonosan érzi magát.

az, hogy mégis jelen van a "cigányozás" a mindennapi társadalmi diskurzusban, annak köszönhető, hogy a többségi társadalom saját deviáns elemeitől igyekszik elhatárolódni. fájdalmas és nem kívánatos dolog, hogy szembe kelljen néznie azzal, hogy saját "fajtája" ugyanúgy kerülhet ebbe a helyzetbe - ez egy alapvetően a tagadásra épülő önvédelmi reflex. nem vállalok közösséget azokkal, akik hozzám hasonlóak voltak/lehettek, de feladták az általam vallot viselkedési és erkölcsi normákat. van kire mutogatnom, van kit bűnbakká tennem, van kit stigmatizálnom - nem kell belegondolnom abba, hogy természetemnél fogva alkalmas vagyok én is az ilyen jellegű státus- és normavesztésre. mintha etnikailag (ne adj' Isten, biológialag) meghatározott lenne, hogy ki tud elegendő mértékben deviánssá válni ahhoz, hogy kikerüljön a többségi társadalomból.

könnyű a cigányságot kijelölni, mint a mélyszegénységben élők eltérő kulturális sajátosságai és a többségi társadalom normái között feszülő disszonancia okozója, de ez alapvetően helytelen és hibás meggyőződés. az, hogy miért ők vannak többségben a mélyszegénységben élők között, társadalomtörténetileg levezethető. az, hogy miért idegenkedünk még az egzisztenciálisan vagy szociálisan velünk azonos szinten élő romák viselkedésétől is, a kulturális antropológia, romológia/ciganológia és néprajz segítségével leírható és megmagyarázható. de az, hogy ilyen sztereotíp módon felelőssé tegyünk egy egész etnikumot egy alapvetően szociális problémáért, számomra elfogadhatatlan.

macs

a kiscicámból nagylány lett és most a kis kurva dörgölőzik mindenhez a csontos kis seggével, vernyog vagy éppen üveges tekintettel mered maga elé és kétségbeesetten vágyik arra, hogy egy jóképű kandúr magáévá tegye.

szóval nálunk is zajlik az élet.

vákuum

én azt hiszem, hogy ennél elveszettebb és üresebb sosem voltam még.

szomorúság sincs. semmi sincs.

tudatalatt

nagyon furcsa álmaim vannak mostanában megint. nem nyomasztóak vagy félelmetesek, de még csak nem is feltétlenül filozófikus mélységűek, egyszerűen szórakoztatnak. múltbéli események árnyképei. emberek, akik valamikor nagyon fontos szerepet játszottak az életemben. szeretném tudni, hogy mindez mégis mit jelenthet, de nincs könnyű dolgom.

vajon mit üzen a tudatalattim azzal, hogy Monor szépen felújított főutcáján görkorcsolyázok keresztül, közben pedig pocsolyákat és embereket ugrok át?