vergődés

előzmény: tegnap esti sörözés az öcsémmel, illetve ennek kapcsán kialakult diskurzus nem az öcsémmel.

- valamivel kárpótolni kell magad, ha már le lett mondva a randid.
- na igen, kicsit durcás lettem és most elhatároztam, hogy csakazértis remekül fogom érezni magam.
- ...ezért söröztél az öcséddel?
- hát. így belegondolva ez azért szánalmasan vénlányos.

mazochizmus

verőfényes vasárnap délután himlőben haldokló gyerekeket nézni a tévében.

dráma

én nem tudom, mi ez, de annyi már most biztos, hogy a legrosszabbat hozza ki belőlem. hisztis hülye picsaként viselkedem, aztán a következő percben már azért utálom magam, mert képtelen voltam higgadtan reagálni bizonyos helyzetekre. valami alattomos agyi fertőzés támadta meg a józanságom vagy a szélsőségesen meleg időjárás hozza ki belőlem a legrosszabbat, nem tudom. én komolyan elnézést kérek mindenkitől, aki a következő kritikus időszakban egy légtérbe kényszerül velem és ünnepélyesen megígérem, hogy igyekszem minél hamarabb újra normálissá válni. legalábbis nem akarok idiótább lenni, mint amennyire addig voltam.

köszi, világ

a lovammal újabb problémák vannak.
a honvágytól szenvedő kisöcsémet nekem kell megnyugtatni.
a következő napok programja elúszott, mert "közbejött valami."

szuper, az univerzális kiegyenlítődés nem sok időt hagyott a felhőtlen boldogságra. én már csak nevetek.

bicikli

álmomban anyukám biciklijén tekertem. alaposan meg volt pakolva csomagokkal, a kerekei teljesen laposak voltak, mély homokban kellett hajtanom és már én is hihetetlenül fáradt voltam.

hogy hova és miért tekertem ilyen őrült elszántsággal, nem tudom. csak az érzés van meg, hogy ha belehalok is, de mozgásban kell maradnom.

apám, a lovaglás császára

ó, amikor az apám az új passziójának sikereit meséli... gyerekek, két hete lovagol és biztosak lehetünk benne, hogy két hét múlva új klasszisként ünnepelhetjük csodálatra méltó tudását és teljesítményét. mert neki akkor már nem pusztán tehetsége lesz, hanem alapos szakmai ismeretei.

csak remélni tudom, hogy a krav maga példája nyomán ez a csoda is csak három napig/hétig fog tartani.

nehéz behúzott kézifékkel örülni

ezért haragszom rá és a februárra, hogy ennyire elbizonytalanított önmagammal és a saját szerethetőségemmel kapcsolatban. most meg az ember nem tudja maga mögött hagyni az érzést, hogy minden elmúlik. hát van egyáltalán értelme belekezdeni bármibe is?

semmi ráció

kezdek rájönni, hogy nem esztétikai kategóriák vagy társadalmi címkék miatt lesz működőképes egy kapcsolat és nem is ezek teszik tönkre a végén. csak az érzelmek, nem a racionalitás.

4 sör után megint még mindig tudok szeretni úgy, hogy ne féljek semmitől. de nem aggódom, holnapra elmúlik.

öröm

a boldogságról még mindig nem tudok írni, de legalább van.

éjjeli neszek

A mosogató szörcsög. Az óra kattog. Az apàm horkol. Valami zöld fény világít. A lepkék röpködnek. A nagybátyámék beszélgetnek.

Visszasírom a gyerekzsivalyt.