egyetemi berkekből jelentjük

a Jóisten átrugdalt a mesterképzés első félévén (hála a magasságosnak még csak panaszra sem lehet okom, már ami az eredményességet illeti). nem a követelmények miatt volt nehéz, hanem mert komolyan akartam venni. nem a tárgyak/vizsgák száma tette fárasztóvá, hanem mert tényleg a lehető legtöbb tudást szerettem volna magamba szívni. fogjuk rá, hogy sikerült, elégedett úgysem leszek soha.

pont emiatt érzem, hogy nagyon megérte az a kihagyott év. tudásszomj van meg célok, nem csak faszverés, egzisztenciális válság és lelki nyomorúság. bár lenne alkalom örülni neki.

társas magány

ha valaki most megkérdezné, hogy meddig, én már a holnapban sem lennék biztos. azt hiszem, épp itt az ideje, hogy szakítsak mindenféle vélt vagy valós elvárással - és ha szerencsém van, nem mással.