egy kis mozgás nem árt... a lóf@szt.

Barnabás tegnap feljött velem az albiba és elköltötte minden pénzemet, ma a három testvér közös erővel próbálta az albiban ágy alól, kabátok zsebéből, fiókok mélyéről összeszedni 5 forintonként Barnabás vonatjegyének az árát.

miután egy szertelen 10 évessel és egy bezsákolt macskával a tömött 4-6 villamoson elvergődtünk a Nyugatiig, oda-vissza megjártuk a Westendet egy buta kis konzolos játék visszacserélése végett (mellesleg sikertelenül), majd konkrétan a már említett fiúgyermekkel és macskával rohantunk (a szó legszorosabb értelmében) a 8.-tól a 17. vágányig egy fél számmal nagyobb balerina cipőben, ami a pénztárak magasságában vált meg tőlem (valahol ekkor kezdtem el öklendezve köpködni kifelé a tüdőmet is) és sípoló lihegéssel ordítottam a kisöcsém után, hogy "fuss előre... a vonathoz... 17. vágány... állj... meg.... az... ajtóban... ne... ehehehengedd.... elmenniiihiii..." 

a szívritmusomat körülbelül Ferihegy környékére tudtam rendezni. a macska még most is sokkos állapotban van. viszont a kisöcsém az elmúlt két napból az állatkert, mekdonálc, városliget, tömegközlekedés helyett azt meséli fűnek-fának azóta is, hogy milyen viccesen szükdécseltem keresztül a pénztárak előtti hatalmas, tömött csarnokon, egyik cipőmet két lépésenként elhagyva, egy sokkos állapotba került macskával és élet-halál harcot vívva minden csepp oxigénért. 

boldog születésnapot a kisöcsémnek, szerintem ezzel a produkcióval minden ajándékot űbereltem.  

hideg - meleg

én azt hiszem, hogy emberekbe szeretünk bele, nem genitáliákba.

álom

álmomban a gimnázium színpados termében volt valami verseny, amiben az egyik néprajzos csoporttársammal vettünk részt és mindenféle feladatokat kellett teljesítenünk. egyébként egy albérletben laktam, ami tele volt fiatalokkal, igazi kommuna jellege volt, de ez érdekes módon nem zavart.

ez valami komoly dolog volt, mert az angol királynő is jelen volt és neki kellett megfelelnünk, hogy a győztest és családját névleg örökbefogadja a brit királyi család. a szüleim viselkedése nem volt épp kifogástalan... egy szobában öltöztek át kisestélyibe és az anyám az én ruhámat vette fel, miután a sajátjában elesett és elszakította. összességében vicces volt.

aztán a színpados teremben verset kellet mondani, és az éppen passzív csapattagok leültek a színpad két oldalán. ekkor jött be a terembe K. (from Tiszaladány) és egy másik odavalósi fiú. nem nagyon értettem, hogy mit keresnek ott, de volt vmi természetes a jelenlétükben.

oda ültek le mellénk, de nem a színpadra, hanem a nézők közé az első sorba. aztán mondta K. h nem tudja, hol a mosdó, én meg természetesen rögtön felajánlottam neki, h megmutatom. a mosdó döngölt padlójú, tiszta de irtó falusias volt és valamilyen különös oknál fogva mindenki a női mosdóban héderelt. K-nál volt egy világoskék esernyő.

aztán ott váltottunk pár szót, örültünk a takálkozásnak, majd néhány bátortalan csók és ölelés után szorosan átkarolt és azt mondta, hogy mégis csak ilyen lányra van szüksége, mint amilyen én vagyok.

langyos tej helyett estére

végy 3 dl édes fehérbort és öntsd bele egy 1,5 l űrtartalmú edénybe.

forralj fel kb 1 l vizet, majd add hozzá a borhoz.

tégy bele két teafiltert (gyümölcstea) és két evőkanál kristálycukrot.

végezetül fogyaszd egészséggel az örök ifjúság italát.

kő-cső-sün

- a medvéktől kevésbé félek, mint attól, hogy megbúvik egy kis kő itt az avarban és kitöröm a bokám véletlenül.

- cső? itt nem nagyon van...

- nem, nem sünt mondtam, hanem követ!

... avagy süketek erdei párbeszéde

jóindulat

nem kívánok én mást az ellenségeimnek, mint egy 47-49es villamoson megtett pár megállót a délutáni csúcsban.

szardínia szindróma

Shakespeare

a "Sosem késő pótolni az egy bölcsésztől elvárható széleskörű irodalmi alapműveltséget" elnevezésű kormányprogram keretében (melyet az új Széchenyi-terv ugyan nem támogat, de kaptunk ígéretet, mely szerint a Mucsaröcsögén épülő 15 000 fős stadion VIP részlegének minibárjának tartalmát elárverezve elegendő támogatást kapunk ahhoz, hogy mintegy  2000 db nélkülözhetetlen szakirodalmi tételt beszerezzünk a következő választásokon felajánlott szavazatainkért cserébe)...

...szóval elolvastam a Lear királyt.

darabra megvan

Amúgy szerinted ki lenne alkalmas, hogy eljátsszon téged a mozivásznon?

2 nappal később...

ellen page

igen, sokáig gondolkodtam rajta

Nincs semmi baj azzal, ha megfontolt vagy

Mi a helyzet a lovakkal (meg persze veled:)?

egyébként tényleg alaposan mérlegeltem

versenyben volt még natalie portman is

de ő túl törékeny és szép, úgyhogy inkább ellen page-et választottam

fáradt vagyok és mélabús, a lovak viszont erejük teljében vannak

úgyhogy átlagban minden stimmel

ez van most

alibi élet

drámafilozófia

olvasok egy könyvet (Erika Fischer-Lichte: A dráma története. Pécs, 2001.) amiben a dráma történetét az embernek az egohoz és a különböző identitásokhoz való viszonyával összefüggésben mutatja be a szerző.

lényegében arról van szó, hogy a színház imaginárius volta azt tükrözi, amilyennek hisszük magunkat, amilyennek szeretnénk, hogy mások lássanak minket vagy amilyenek valóban lenni szeretnénk - tulajdonképpen mindig azt látjuk a színpadon, ahogyan önmagunkról, saját identitásunkról és az Én mibenlétéről gondolkodunk.

vannak alapvető szerkezeti elemek, amik igen régi mintákra vezetnek vissza (termékenységi rítusokban a terméketlen öregség és a termékeny fiatalság harca; a karneválok abszurd rendje és a felcserélt szerepek; a beavatási rítusok során az egyén transzformációja) - ezek különböző módon, újra meg újra felbukkannak az egyes korok színpadain.

a commedia dell'arte karakterei közül érdemes kiemelni a szerelmeseket (innamorati). ahhoz, hogy az egyébként sokszorosan próbára tett szerelmük beteljesedjen, a következőkre van szükség: személycsere, álruha, varázslat, őrület - valamiféle transzformáció, aminek révén az egyén megtapasztalja az identitásvesztés folyamatát és az újonnan felvett identitást is. ez az egyébként ficinoi elképzelés a szerelmet mint beavatási rítust írja le, ahol az Én önmagáról alkotott fogalmait kell próbára tenni ahhoz, hogy aztán a szeretett lényben illetve a vele kapcsolatos attitűdjében vehesse fel új identitását.

 ...

ezért kell nekem újra és újra belehalnom ebbe.

kéményseprés

elmondom milyen az én formám.

egy kellemesen elb@szott délelőttöt megkoronázandó, gondoltam, áztatom magam egy kicsit a kádban. teljes ledér valómban állok ott, kezemben a zuhanyrózsával, amiből megpróbálok valahogy emberi használatra is alkalmas hőmérsékletű vizet kiimádkozni (ez 5-7 percnél sosem tart tovább....), amikor csöngetnek.

na, mondom, faszaaaa. lendületes szökkenéssel hagytam el a kádat, de az addigra kellemesen nedvessé vált burkolaton az érkezés nem sikerült tökéletesen. egyensúlyom és méltóságom megmaradt morzsáit arra használtam fel, hogy lehetőség szerint ne essek pofára és/vagy menjek le spárgába. ehelyett alkarral sikerült olyan ütést mérnem az ajtófélfára, hogy a nőies kurvaanyázásomra szerintem még a körúton korzózó nyugdíjasok is összerezzentek.

közben valaki veszettül nyomja a csengőt. a csúszós padló után őt küldöm el melegebb éghajlatra. mondom, hogy mit sikerült felvennem vízpermetben úszó habtestemre: egy darab mackóalsót és egy darab nyuszis köntöskét. ebben a felszerelésben nyitottam ajtót, szerintem láthatóan sokkos állapotban.

a kéményseprő volt. egy fiatal, jóképű kéményseprő. körbevezettem a lakásnak álcázott háborús övezeten, közben próbáltam úgy csinálni, mint aki nem tudja magáról, hogy nincs rajta bugyi. végül annyiban maradtunk, hogy idén télen még nem fogunk meghalni, mert a mindenféle fűtőberendezéseink remekül funkcionálnak (és nagyon büszke vagyok magamra, mert hihetetlne önuralmat gyakorolva csak magamban kezdtem el ecsetelni, hogy még milyen egyéb járatokat kéne átvizsgálni).

mikor a gyors látogatás végére értünk és bezártam mögötte az ajtót, akkor jutott eszembe, hogy még csak egy nyomorult gombot sem fogtam meg... hát hogy fogom így elkerülni, hogy a jövőben is hasonló helyzetekbe keveredjek? 

and all the shit you put me through

koncert, költészet, olcsóság

azért szeretem Pestet, mert (és most közhely következik) az ember mindig találhat valami igazán jó, igazán ingyenes programot magának, hogy kielégítse a kulturális kíváncsiságát.

hál' Istennek és Avilai Szent Teréznek minden évben van ez a bizonyos Terézvárosi Búcsú - Összművészeti Fesztivál... néprajzilag már önmagában is érdekes, hogyan lesz ebből a vallásos ünnepből egy nagyon menő, nagyon divatos "színes forgatag", de hagyjuk a szakmát. 30 méterre a lakástól sorakoznak a Szófia utcában az árusok és az Eötvös10 előtt áll a nagyszínpad. szuper programok, isteni macifröccs és családias légkör... úgyhogy az estét egy fantasztikus Magashegyi Underground koncerttel indítottuk, hasonlóan a tavalyi búcsúhoz, ahol szintén ők léptek fel. Bíborka egy jelenség, a zenéjüket én személy szerint imádom. sodró lendületű, belevaló koncertet adtak a korosztályi összetételét tekintve igen-igen vegyes közönségnek. csak hogy érezze mindenki: a színpad előtti "dühöngő" után 4-5 sorban székek vannak lerakva a nyugdíjasoknak és másoknak, akiknek fárasztó lenne végigállni a koncertet. hát nem édes?! ilyenkor bennem is elkezd búgni vmi lokálpatrióta hang, pedig pont annyi közöm van Terézvároshoz, mint Makónak Jeruzsálemhez.

az este második programpontja viszont teljesen random szerveződött a délután során. unottan böngésztem a facebook-on, amikor a nagy kékségből előtűnt az a bizonyos visszautasíthatatlan ajánlat: Simon Márton solo slammer est a Szatyor Bárban.... ahhh. Simon Márton minden kérdésre a válasz, ezt tudjuk rég és nincs is semmi okunk megkérdőjelezni, de hogy pont a Szatyorban? egy kedves barátunk dolgozik ott és tegnap este is műszakban volt, úgyhogy őt is meglátogattuk, nem csak a slam poetry miatt mentünk (de).

koncerttel, költészettel és remek társasággal eltöltött tökéletes vasárnap este volt, szerintem kívánni sem tudtam volna szebbet, jobbat, izgalmasabbat... és ingyenesebbet. köszönöm, Budapest!

attitűd

azt hiszem, mindent elmond a párkapcsolatokkal kapcsolatos hozzáállásomról, hogy a velveten (igen, vessetek meg) "házasságcunami a külföldi sztároknál" helyett "hazugságcunami"-t olvastam.

köszi, freud.

cic

macskás vénasszony leszek

macskás fiatalasszony vagyok

macskás fiatal vagyok

macska vagyok.

fizetés nélkül távozom

- öhm, akkor ide tudod adni a money-t?
- ú, persze, bocsi... basszus, annyira jó vagy, teljesen el is felejtem, hogy pénzért csinálod!

részletek a "Beszélgetés egy angoltanárral" c. bohózatból

a macskás lány

a facebook üzenőfalam első 5 posztja macskás képekből áll... egyedülálló/élő, unalmas, magányos, macskás fiatalasszony lettem.

dráma

Barnabás egy hirtelen mozdulatára önkéntelenül rákiáltottam ("mit csinálsz???!!!"), erre elkezdett sírni és szabadkozni, hogy "ne haragudj, nem ezt akartam..."

- Barnabás, most mondok valamit, amit egész életedre jegyezz meg, rendben.
- Rendben... - közben szipog.
- Soha ne nyúlj egy nő hajához, csak ha ő kéri. Megértetted?
- Igeen... - közben szipog.

emóciók

spontán el tudom bőgni magam mostanában ha 1. árva/sérült/nélkülöző állatokról 2. árva/sérült/nélkülöző emberekről 3. értékek pusztulásáról 4. igazságtalanságról 5. elválásról 6. megható pillanatokról 7. saját érzelmi nyomoromról van szó. 

úgyhogy tulajdonképpen bármikor képes vagyok könnyeket hullatni, méghozzá korlátlan mennyiségben.

értelmiség

a rokonaid folyton adnak neked elfoglaltságot

faszom

kivan velük

7:45pm

pedig a néped sajátja, hogy ápolod a rokoni kapcsolatokat és ezzel nagy mértékű kapcsolati tőkét halmozol fel

bocsi a szofisztikált zsidózásért

de ezt nem hagyhattam ki

illetve kihagyhattam volna.... de jobb volt ez így

:D:D:D:D

helyzet van

pénztáros: lesz még valami?

vevő: nem, csak a csoki... kössz.

(a kasszánál kibontja és beleharap)

vevő: hm... nem lett jobb.

pénztáros: rosszul vagy?

vevő: nem, csak azt hittem... de nem, még mindig hazugság ízű a szám.

volt már február, meg nyilván lesz is még

ez a szám a februárom. egyébként sokat gondolok arra, hogy tulajdonképpen mi okom is volt akkor a szomorkodásra, szenvedésre... visszagondolva semmiség volt az egész, játék. pont annyira fájt, mint elesni a fogócska közben, valóságos volt minden horzsolás, de nem éreztem azt, mint most, hogy minden nap meg kell küzdeni a túlélésért, futni valami felé vagy valami elől.

a lelki instabilitás az én választott életstílusom.

ézsaiás

"Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
Íme, tenyerembe véstelek be." Ézs 49, 15-16