...

élettér

na, hát kutyából nem lesz szalonna.

a személyiségem fejlődését leginkább meghatározó tényező, hogy véletlenül se olyan legyek, mint az apám. már ami az érzelmeket, empátiát és szociális érzékenységet illeti - vagy ezeknek teljes hiányát.

volt ilyen is

ez egyáltalán nem aktuális, illetve csak annyiban, hogy egy évvel és két héttel ezelőtt tettem közzé az előző blogomon. átmentem, idézem, másolom - mert nem akarom, hogy elvesszen.

milyen kulturált vagyok...

késsel-villával,
kisujjat gondosan eltartva,
reggel-este fogat megmosva,
fekete-fehéren ünnepelve
a könnyeket visszafelé nyelve,
sírásokat és nevetések a normán belül tartva.
őrizve.

milyen amikor olyan?

(2011. június)

csak ez a hét múljon el

holnap: az utolsó vizsga (népszop/kás); ebéd Áronnal, Dórival és S-sel
csütörtök: szobám átrendezése és az új ágy összeszerelése
péntek: délelőtt jegybeírás, délután: körmend - kézművesség gyűjtés
szombat: beadandó begépelése, elküldése

vasárnap: összeesés a fáradtságtól

ma éjjel: nem-alvás.

summer time

a nyári programok:

befejezni a vizsgákat és leadni az indexet az első és legfontosabb dolog! a szemináriumi dolgozatok pótlásáról nem is beszélve...

július 3.: a Sráci névnapja. elő kéne állni valami frappáns meglepetéssel - újfent.
július 6.: két kedves barátom esküvője és nem mellékesen életem első igazi, bár csöppet sem hagyományos lagzija. itt is ötletelni kell, nászajándék témában még nincs nagy gyakorlatom ...
július 8-14.: tiszaladányi nyári gyűjtés, a majdani szakdolgozat megalapozása. komoly és felelősségteljes munka vár rám!
július 16-29.: ha minden igaz, múzeumi gyakorlat a kunszentmártoni helytörténeti múzeumban. kezdek kicsit aggódni, mivel eddig semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptam az egyetemtől azzal kapcsolatban, hogy ez rendben van-e, mindenesetre én úgy veszem, hogy ez már eldőlt: július második felét cserkén töltöm! :)
július 29-augusztus eleje: opcionális sárospataki tájékozódás. ez szintén szolgálhatja a szakdolgozatom mihamarabbi megszületését, de egyelőre bizonytalan, mint a kutya vacsorája.
augusztus 6.: szülinap - majd meglátjuk.
augusztus 22-26.: SZIN, bár ez is még csak ötlet, de jobb számolni a lehetőséggel ...

és akkor ezzel próbáljon meg mit kezdeni az ember.

az én boldogságom

amikor boldog lehetnék, amikor szabadna önfeledten szeretni, én mindig arra gondolok, hogy de még vajon meddig? nem magamban vagyok bizonytalan, de a tapasztalat azt mondatja vélem, hogy 1. semmit sem szabad készpénznek venni 2. semmiképpen sem érdemes teljes mértékben másra hagyatkozni - és ebben tulajdonképpen egy jókora bizalmatlanság van, persze nem az egyénekkel szemben. alapvető fenntartásaim vannak az emberi fajjal kapcsolatban. néha azt hiszem, genetikusan kódolt, hogy csalódást okozzunk. másnak, magunknak - valakinek folyton. és én ezért nem tudok kiteljesedni semmiben. mármint úgy érzelmileg.

és természetesen - a Teremtő humorérzékét dicsérendő - ott munkál mindig a maradéktalan boldogság görcsös akarása, a kitartó mintakövetés kényszere. hogy boldognak kell lennem, várnom a pillanatot, amikor a létezésem értelmet nyer és feloldódhatok a teljes elégedettségben.

az én boldogságom nem ilyen: fáj, feszít, gyötör, fáraszt és fenyeget az élet, kegyetlen hozzám (is) minden pillanat. nekem a boldogság oázis - egy lélegzetvételnyi csend a zajos világban. csak néha olyan hatalmas a távolság két megálló között...

valami, amiért hálás vagyok

én ma arra gondoltam, hogy mennyire jó hozzám az Isten.

az életem nem mentes a fájdalomtól és sok mindennel nehéz megbirkóznom. a napjaim tele vannak küzdelemmel és kudarccal. rajtam is eluralkodik a csüggedés, a szomorúság és a tehetetlenség - többször is, mint szeretném.

de olyasmit kaptam, amire a legnagyobb szükségem volt és van. és lehet szeretni úgy, hogy az ne fájjon.

már nem kell magányos harcosnak lenni.

fffire

this fire is out of control
i'm going to burn this city

nyamm

egy. szelet. tortát. akarok.

vagy inkább sokat. sok szeletet.

el

úgy elaludni, hogy talán többé sohasem.

és hát végül is ki tudja?

hajnali kettőkor

a holnapi ... khm: mai vizsgámra készülve, szorgosan tanulva a következő mondat került a szemem elé:

"a juhafát is vaslemezzel borítják, s az első tengely vánkosán a fürgetőt két rakoncával." - mindezt a szekérvasalással kapcsolatban jegyzik meg

kérem szépen, mondja meg nekem valami, mi a szent szar a juhafa, az első tengely vánkosa, a fürgető és a rakonca. ez nem sok, ugye?

amikor kiszakad az emberből az a bizonyos "ajóbüdösrohadtkurvaéletbe," kétségbeesésből és indulatból, sóhajtással és ordítva. amikor ma éjjel nem (sem) fogok aludni. 

S

átjön és a jelenlétében feloldódnak a kontúrok. itt van, és nincs idő vagy tér, a következmények pedig egyébként sem érdekelnek. semmi markáns körvonal, csak két egymásba kapaszkodó lélek, ezernyi szoros ölelés és "mindentől távol, a szívhez közel."

aztán mielőtt elmegy, megigazítja az összegyűrt ágyat, de persze sosem úgy, ahogy kellene.

... de persze sose szólok. ez ő, egy kicsi belőle, így legalább van miért rágondolnom még most is. mindig.

this is halloween

amikor korán reggel a marhavágás fortélyairól olvasok (sőt! tanulok ... mi több! jegyzetelem), akkor a háttérben ez a zene szól, és minden nagyon ördögi, sötét és félelmetes.

pont, mint a vizsgaidőszak.

mert hétfőn jó új dolgokat kezdeni

sokáig tudtam halogatni, és még tovább titkolni - még magam elől is. de van, ami elől hiába fut az ember. törvényszerű volt, hogy elbukjon egyszemélyes szabadságharcom a kedves kis párnácskákért, a vese környékén összegyűlt hájacskáért. itt a nyár.

újra be kell hódolni a minimum formásra gyúrt, de ideális esetben vékony vagy kifejezetten sovány szépségideálnak. a tetőtől talpig takaró téli ruhák helyett falatnyi szoknyákat és aprócska fölsőket (szélsőséges esetben pedig akár még bikinit is!) kényszerít ki a kánikula, a belülről olvadó buszok és a folyton izzadtságszagú metró.

ha nyár, akkor fogyókúra. és most nem "majd holnap," hanem már ma elkezdtem, fene nagy elszántsággal. jajj nekem.

helyzetjelentés

most tartok a félidőnél, és a neheze természetesen még hátra van. nyolc vizsgából négy abszolválva, a korrigált kreditindexem már majdnem elérte az 1,0-t.

minden nap egyre közelebb kerül a vége, engem már tényleg csak ez motivál. meg azok a napok, amiken nem kell erre gondolnom, amikor megtehetem (könnyelműen), hogy eleget tegyek más kötelezettségeimnek is. az elmúlt hónapban legalább 5 ilyen volt.

25-én szabadulok. annyira boldog tudok lenni már a puszta gondolatától is, hogy nagyon.

ajánló

ha éppen nem tudod, hova menj. ha nincs kedved táncolni, de kéne egy hely, ahol mégis nyüzsgés van. ha szeretnél olcsón, de különleges italokat fogyasztani. ha néhány barátoddal leülnétek beszélgetni. 

corvinus caffe a nyugatinál - érdemes asztalt foglalni, és hiába nincs tánctér, este a zenét valamiért mégis bömböltetik, de a koktélok bőséges kínálatából választhat az egyetemista kettőt - 790 forintért! a nyitvatartás teljes ideje alatt.

a hely egyébként közepesen flancos, kiváló buli előtti alapozásra, de az is előfordulhat, hogy innen már nem nagyon lesz kedved tovább indulni. a kiszolgálókra sincs panasz, de érdemes hétköznap menni, időben, mert a koktélok elkészítése időigényes, és össze tud gyűlni a sor.

figyelem! ez nem egy fizetett reklám, hanem saját tapasztalat. :)

a sűrűjében

lassan én is elkezdtem a vizsgaidőszakot ... természetesen szinte az összes hibát sikerült megint elkövetni. inkább az a meglepő, hogy néhány egyelőre kimaradt - fene a hanyag fajtámat. 

ha ezen a héten túl leszek, az első etap sikerességének lelkesítő tudatában indulhatok neki a második résznek. fölszívom magam, és csinálom. igazából még mindig ott tartok, ahol első félévben: egy-egy nap alatt akarok felkészülni a vizsgákra.

a szörnyű, és a jellemfejlődésemet egyáltalán nem segítő tény: általában sikerül is. 

apró öröm

a mai nap azért a legszebb az életemben, mert már a sarki match-ban is lehet 200 forintért 10 csomag PEZ cukrot kapni!

megnéztem, és kilója is csak alig valamivel több 2000 forintnál... lepjetek meg!

mindennapi drámánkat add meg nekünk ma

furcsa érzés, amikor a reménytelennek tűnő évek és a falra hányt borsók után végre, egyszer csak, odaér az üzenet. pedig eddig is ugyanazt mondtad, mindig másképp, mert úgy majd hátha számítani fog...

és akkor a bolygóállás, a hold ciklusa vagy a jó ebéd teszi, de egyszer csak sikerül. na persze így sem könnyű, de talán a végső kétségbeesés miatt olyan szilárd az elhatározás, van bátorság könnyek között kitárulkozni. és elmondani újra, megint máshogy - egyszerűbben, őszintébben, kiszolgáltatottabban.

katarzis és feloldódás.

ha túl sok volt a dráma

elég nehéz és küzdelmes időszak ez most a családunk életében. betegségek, felelősségek, segítségnyújtás, türelem ... néha mindezt erőn felül produkálva. nehéz, mert amíg kifelé, másra kell figyelnie az embernek, nem jut eszébe, hogy néha neki is szüksége lenne valamire. valakire.

nem érzem, hogy ami most közöttünk van, valódi odafigyelés lenne. inkább csak problémamentesítés. a mindenféle üzemzavar elhárítása. így viszont minden csupán tüneti kezelés.

persze, másra most nehéz lenne időt szakítani.

kisöcs

- Tücsök!
- igen, Barnabás?
- számítottam rá tegnap este, hogy rossz lesz a propotitus, ezért csináltam még egyet.
- :D

aki keres az talál

mivel lassan egy éve leszünk együtt a Sráccal, napok óta azon töröm a fejem, hogy mégis mivel tudnám meglepni őt. valami, amit én adok neki, amit én készítek el azért, hogy őt boldoggá tegyem vele... ami aranyos és kedves, de nem giccses és lehetőleg saját kezűleg elkészíthető.

de most azt hiszem, belebotlottam a tökéletes ajándékba: hógömb házilag

kicsi álom

igazából évek óta (és még évekig...) gyűjtögetem a bátorságom, hogy elmenjek egy pedikűröshöz. lehet, hogy idén talán sikerülni fog.

vagy inkább várok még egy évet.

a mai nap a legszebb

"coming out mongolok"

("coming out monológok" helyett)

fene a klaviatúrába

amikor "youtube" helyett "ypiti," az már spicces. legalábbis nagyon gyanús.