romantikus távolság

na és neked mi a mai programod?

hát most írok még pár emailt aztán kéne gyakorolni, meg olaszozni

és nekem is írsz szerelmes emailt? :)

hát veled már itt flörtöltem egy csomót :D

a jóból sosem elég ;)

new home project_már majdnem ekezdtük

van az a pillanat, amikor már majdnem elkezdődik a nagy és monumentális kaland, de még várunk valamire: egy jelzésre, hogy "oké, szabad a pálya," tapsra vagy felszállási engedélyre - aztán rájövünk, hogy kurvára nem kell semmi, csak egy kis bátorság. na, hát itt tartunk most.

már majdnem elkezdtük igényelni a hitelt. már bekértem egy csomó árajánlatot és már majdnem kiválasztottuk, hogy kiket szeretnénk megbízni. és csak egy hajszál választ el attól, hogy felfogadjuk a világ legrátermettebb generálisát.*

a dolgok jelen állása szerint két lehetséges forgatókönyv van, melyek közül szerintem teljesen egyértelmű, hogy én melyiket preferálom:

1, ha október közepéig sikerül elindítani a hiteligénylést, akkor november második felére folyósítják a pénzt, ami tök jó. viszont akkor már gyakorlatilag nem lehet nekilátni a felújításnak. a szar, nyirkos, hideg időben a szuterén kiszárítására ugyanis a csipkés kis bugyikám is rámenne, ezt meg ugye nem akarjuk. úgyhogy marad az, hogy várunk kb márciusig. ez esetben az albérlet és az új lakás közösköltségének kifizetése havi 50e ft-os kiadás, teljesen fölöslegesen (ez mondjuk áprilisig 300e ft, amit akár el is égethetnénk ennyi erővel...).

2, mivel a felújításhoz szükséges pénz egy jelentős része már most rendelkezésre áll, nekivágunk iziben és ezzel párhuzamosan indítjuk a hiteligénylést is. ideális esetben mire a hitelt folyósítják, addigra a felújítás is a vége felé tart, és december elején, amikor az adásvételi szerződést aláírjuk és a vételár maradékát kifizetjük, már a luk is teljes pompájában ragyoghatna. hál' Istennek, ha valamilyen ördögi összeesküvés miatt nem kapjuk meg első körben a hitelt, akkor is be tudjuk fejezni a felújítást és kifizetni a lakás vételárának fennmaradó részét, bár az ehhez szükséges pénzt a vállalkozás tőkéjéből kellene kivennünk. ez azt jelenti, hogy december elejével az albérletet is felmondom, a bérleti díj helyett pedig a saját lakásom fenntartását finanszírozom.

ugye, hogy nem kérdés, melyik az ésszerű döntés?!

------------------------------------------------------------

*generális = generálkivitelező

new home project_a luk

humanoid létformánkhoz hozzátartozik, hogy szeretünk nevet adni kábé mindennek, amit az ismeretlen őskáoszból integrálni szeretnénk megszentelt világunkba. úgy is mondhatnám, körbepisiljük a területünket, megszelídítjük és birtokba vesszük a létező világot. így lett az új lakás egyszerűen "luk" - pont úgy, ahogy a szívünknek kedves állat "szaros," a gyermek "büdös kölök" és a szerelmes "majom."  

a luk paraméterei a következők: Almássy tér, szuterén, 30 nm, 3.5x8 m, egyelőre nappali - előszoba és mini fürdő - konyha felosztásban. nem vizesedik, nem rohad, nem reped a fal, nincs semmilyen szerkezeti hibája. gyönyörű boltozatos mennyezet, 260-270 cm-es belmagasság, hangulatos belső udvar. nincs szűkösség érzete az embernek, könnyű meglátni a lakásban rejlő lehetőségeket, ugyanakkor a megvalósításhoz jócskán kell kreativitás, kitartás és anyagi források (ahogy ez minden nagyobb felújításnál lenni szokott). a lukban nincs gázfűtés (és úgy fest, nem is lesz), van viszont darálós vécé (ami reméljük ráköthető a csatornára) és cserére váró ajtó, ablakok. leverendő vakolat, felbontandó laminált padló és a korábban említett boltozatos mennyezetet is majd nekem kell előcsalogatnom a hungarocell alól... a törött jobb kezemmel. 

new home project_a kezdetek

fene se gondolta volna, h 25 éves, üres zsebű egyetemistaként belevágok egy lakásvásárlásba és -felújításba, de most mégis úgy tűnik, hogy a következő hónapok erről fognak szólni. igaz, itthon cirka 25 éves, amolyan "never ending story" stílusban zajlanak hasonló folyamatok, mondhatni belenevelődtem a végtelen felújításba, ez mégsem ugyanaz. mert más, amikor össz-vissz annyi a feladatunk, hogy ne kerüljünk a mesterek lába alá, kerülgessük az állványokat és a betonkeverőt, meg úgy általában próbáljunk életben maradni a felvonulási zónában. itt viszont én leszek a megrendelő, művezető, lakberendező és az elkészült remekmű haszonélvezője is. sőt, még az ingatlanközvetítő szerepét is én játszottam!

a kezdeteket családi tragédiák árnyékolják be, ugyanis augusztus elején meghalt a nagyapám, így az apai nagyszüleim nagy háza a hatalmas telekkel üresen áll. mivel sem a fiaik, sem az unokáik nem szeretnének ott lakni, így úgy döntöttünk, eladjuk, apa pedig a rá eső részt szétosztja az öcsém és én köztem, hogy be tudjunk ruházni egy-egy saját lakásra. sajnos, augusztus végén egy nagyon kedves barátnőm anyukája is meghalt, az ő 30 nm-es belvárosi lakása pedig szintén eladó sorba került. én annyit tettem, hogy akaratomon kívül ezt a két információt egy helyre terelgettem és apa elé vittem, mire az ő fejében hangosan elkezdtek zakatolni a fogaskerekek és innentől borítékolni lehetett, h 95%-os eséllyel lakásvásárlásba torkollik a dolog. és lám!

úgyhogy így vettünk mi lakást az Almássy téren, hirtelen felindulásból, és így lett belőlem hirtelen ingatlanszakértő, hitelügyintéző, művezető, belsőépítész és lelkes lakástulajdonos, aki végre nem csak a sims-ben élheti ki ilyen irányú szenvedélyét.

boldog szomorúságom

mivel szó érte a ház elejét, hogy én miért csak szomorú zenéket hallgatok, egy simulékony pillanatomban elindítottam egy "öröm, boldogság, árad a csí" témájú lejátszási listát (nyilván online, mert a gépemen keresve sem találni ilyet). bárhogy is próbáltam nem tudomást venni a dologról, kényelmetlen érzés volt. még szerencse, hogy rátaláltam a "melankólia" nevű playlist-re és gyorsan felül tudtam írni a diszharmóniát.

családi idill

meddig terjed a gyerek hatásköre? hogyan lehet kezelni a képmutatást, agressziót, mentális terrort és az apai hatalmaskodást? nekem már nem fáj, megtanultam vállat rándítani és kisebb érzelmi kilengés után - ha nem is éppen mosolyogva, de - elmenni ezek mellett. és a kisöcsém? és az anyám?

nem sok minden van, ami miatt apaként hálás lehetek neki. üzletemberként elismerem, anyagi támogatását köszönöm és igyekszem megfelelni a cserébe megfogalmazott elvárásoknak, de mint szülő, az én szememben már régen megbukott. bár ne kötne hozzá semmi. bár ne riasztana a hasonlóság. bár tudnék ennél többet, jobbat és emberibbet mutatni magamból.

a kiábrándulás egy idő után nem fáj, csak tompává és érzéketlenné tesz minden iránt, ami abból az irányból érkezik.

egyetemi berkekből jelentjük

a Jóisten átrugdalt a mesterképzés első félévén (hála a magasságosnak még csak panaszra sem lehet okom, már ami az eredményességet illeti). nem a követelmények miatt volt nehéz, hanem mert komolyan akartam venni. nem a tárgyak/vizsgák száma tette fárasztóvá, hanem mert tényleg a lehető legtöbb tudást szerettem volna magamba szívni. fogjuk rá, hogy sikerült, elégedett úgysem leszek soha.

pont emiatt érzem, hogy nagyon megérte az a kihagyott év. tudásszomj van meg célok, nem csak faszverés, egzisztenciális válság és lelki nyomorúság. bár lenne alkalom örülni neki.

társas magány

ha valaki most megkérdezné, hogy meddig, én már a holnapban sem lennék biztos. azt hiszem, épp itt az ideje, hogy szakítsak mindenféle vélt vagy valós elvárással - és ha szerencsém van, nem mással.