ma láttunk egy férfit VELOCIPÉDdel tekerni Maglódról Gyömrőre!
és vettünk lovaglónadrágot és elfáradtunk és betegek vagyunk. hát ezvan.
2012. szeptember 29., szombat
2012. szeptember 27., csütörtök
betegágy
ahogy visszagondolok az elmúlt néhány szemeszterre, én mindig belebetegedtem az iskolakezdésbe. lehet pszichoszomatikus tünet vagy a hirtelen igénybevétel ellen így lázadó szervezetem jelzése, de semmiképp sem örvendetes dolog az első néhány hét valamelyikét intenzív élet-halál harccal kezdeni.
a forgatókönyv mindig hasonló: árulkodó jelek figyelmen kívül hagyása és "csakazértis" iskolába járás, majd a teljes pusztulás miatt néhány nap kényszerpihenő.
most vitathatatlanul a tegnapi volt a csúcs, amikor a hidegrázás, láz és teljes gyengeség is rontotta az amúgy sem rózsás, torok- és fejfájós helyzetet. megértettem a szervezetem jelzését, csütörtökre csendes ágynyugalomra ítéltem magam. a szörnyű éjszaka után már érezhetően javult valamicskét a helyzet, majd a világ legjobb ápolójának hála mostanra sokkal jobban vagyok. egyetlen dolog fog hiányozni: az étvágytalanság jótékony hatása.
a forgatókönyv mindig hasonló: árulkodó jelek figyelmen kívül hagyása és "csakazértis" iskolába járás, majd a teljes pusztulás miatt néhány nap kényszerpihenő.
most vitathatatlanul a tegnapi volt a csúcs, amikor a hidegrázás, láz és teljes gyengeség is rontotta az amúgy sem rózsás, torok- és fejfájós helyzetet. megértettem a szervezetem jelzését, csütörtökre csendes ágynyugalomra ítéltem magam. a szörnyű éjszaka után már érezhetően javult valamicskét a helyzet, majd a világ legjobb ápolójának hála mostanra sokkal jobban vagyok. egyetlen dolog fog hiányozni: az étvágytalanság jótékony hatása.
2012. szeptember 24., hétfő
önkénteskedés és ami mögötte van
amikor kiskutyákat mentettünk vagy segítettem egy beteg kislánynak, jónak éreztem magam. úgy, ahogyan csak ezekben a kivételes, önzetlen pillanatokban tudja az ember - az áldozatvállalás gondolatának csírája nélkül!
önkénteskedem egy keresztény szervezetben, ami működik a maga módján, jól-rosszul, igyekszünk tevékenyek és hasznosak lenni az ifjúság számára mint közösség. itt most nem hibást vagy felelőst keresek, amikor azt mondom, hogy félve veszem fel a telefont, ha ismeretlen (ne adj' Isten ismerős) szám hív, és egy kedves de kétségbeesett hang próbál rábeszélni valami remek dologra, amivel segíthetem az egyesület munkáját.
hozzá kell tenni, nem tudok nemet mondani - legalábbis sokkal kevesebbszer, mint ahányszor szívem szerint megtenném. és az intézményesített önkénteskedés számomra ez: gyomorgörcs, türelmetlenség, kényelmetlenség. persze, erre is kitaláltam a magyarázatot: nem baj, ha nem érzem jól magam azokban a helyzetekben, mert az áldozatot értékelni fogja az Isten és így talán, mivel ilyen nagy mértékben kiléptem a komfort zónámból, talán még értékesebb lesz az általam végzett munka. gondolom, érezhető: furcsa és kitekert logika ez.
de amikor kiskutyákat mentettünk vagy segítettem egy beteg kislánynak, jónak éreztem magam. esszenciális jóságot, boldog elégedettséget és tisztaságot éreztem, nyoma sem volt feszengésnek vagy húzódozásnak. mondanom sem kell, hogy ezek olyan apró dolgok, amikre bárki képes, az idejéből csak egy-két percet vesz el és semmiféle különös fáradtsággal nem jár.
az általam intézményesített önkénteskedésnek nevezett kezdeményezés egy szép gondolat, de csak eseti kezelés és nem lesz tőle jobb hely a világ. a helyzet az, hogy nekünk kell jobbá válnunk, egyénileg, a mindennapokban - kiskutyákat mentve és beteg kislányoknak segítve.
(természetesen ez egy személyes meglátás, tapasztalat és nyilván nem az önkéntes szervezetek munkájának aljas kritizálása - összességében csak arról van szó, hogy az amit abban a formában tenni tudunk, önmagában kevés.)
önkénteskedem egy keresztény szervezetben, ami működik a maga módján, jól-rosszul, igyekszünk tevékenyek és hasznosak lenni az ifjúság számára mint közösség. itt most nem hibást vagy felelőst keresek, amikor azt mondom, hogy félve veszem fel a telefont, ha ismeretlen (ne adj' Isten ismerős) szám hív, és egy kedves de kétségbeesett hang próbál rábeszélni valami remek dologra, amivel segíthetem az egyesület munkáját.
hozzá kell tenni, nem tudok nemet mondani - legalábbis sokkal kevesebbszer, mint ahányszor szívem szerint megtenném. és az intézményesített önkénteskedés számomra ez: gyomorgörcs, türelmetlenség, kényelmetlenség. persze, erre is kitaláltam a magyarázatot: nem baj, ha nem érzem jól magam azokban a helyzetekben, mert az áldozatot értékelni fogja az Isten és így talán, mivel ilyen nagy mértékben kiléptem a komfort zónámból, talán még értékesebb lesz az általam végzett munka. gondolom, érezhető: furcsa és kitekert logika ez.
de amikor kiskutyákat mentettünk vagy segítettem egy beteg kislánynak, jónak éreztem magam. esszenciális jóságot, boldog elégedettséget és tisztaságot éreztem, nyoma sem volt feszengésnek vagy húzódozásnak. mondanom sem kell, hogy ezek olyan apró dolgok, amikre bárki képes, az idejéből csak egy-két percet vesz el és semmiféle különös fáradtsággal nem jár.
az általam intézményesített önkénteskedésnek nevezett kezdeményezés egy szép gondolat, de csak eseti kezelés és nem lesz tőle jobb hely a világ. a helyzet az, hogy nekünk kell jobbá válnunk, egyénileg, a mindennapokban - kiskutyákat mentve és beteg kislányoknak segítve.
(természetesen ez egy személyes meglátás, tapasztalat és nyilván nem az önkéntes szervezetek munkájának aljas kritizálása - összességében csak arról van szó, hogy az amit abban a formában tenni tudunk, önmagában kevés.)
2012. szeptember 22., szombat
mert sportolni nem csak a sportolás miatt jó
ha a súlyom egyelőre nem is lett kevesebb n+1 kilónál, ami pedig kínosan sokkal több, mint a kívánatos, a lovaglás számos látható eredménnyel járt. a fenekem kerekebb és formásabb, mint korábban és a vádlim is izmosabb - az előbbivel nyilván semmi problémám, de az utóbbi káros következményeként még bonyolultabb a nadrágviselés és vásárlás.
más esetleg attól tart, hogy a feneke nem fér bele a nadrágba - hát, én ezzel úgy vagyok, hogy ha azt a kurva nadrágot már feljebb tudtam húzni a térdemnél és nem akadt el az egyébként jól kidolgozott vádlimban, akkor nincs az az isten, hogy a fenekemet ne préseljem bele.
más esetleg attól tart, hogy a feneke nem fér bele a nadrágba - hát, én ezzel úgy vagyok, hogy ha azt a kurva nadrágot már feljebb tudtam húzni a térdemnél és nem akadt el az egyébként jól kidolgozott vádlimban, akkor nincs az az isten, hogy a fenekemet ne préseljem bele.
fiat voluntas tua
az elmúlt egy év alatt megtanultam úgy vágyni dolgokra, hogy ne azonnal kelljenek. bízni abban, hogy tényleg mindennek van ideje, és azt érdemes kivárni.
mindent akarok, de már nem rögtön és nem egyszerre. mert rendje van az életemnek, csodás és kifürkészhetetlen rendszere. gondolom, mondanom sem kell, hogy mindezért ki a felelős...
megtanultam rábízni magam az Ő akaratára.
mindent akarok, de már nem rögtön és nem egyszerre. mert rendje van az életemnek, csodás és kifürkészhetetlen rendszere. gondolom, mondanom sem kell, hogy mindezért ki a felelős...
megtanultam rábízni magam az Ő akaratára.
2012. szeptember 20., csütörtök
dialóg
- te írod a magányhangzót?
- ó, igen, az én szellemi termékem. ("oh, don't stop it! ^^")
- szoktam olvasni. és a neve is annyira jó, hogy "magányhangzó."
-... na az pont nem az én szellemi termékem. kisöcsém amikor tanulta a betűket, véletlenül azt mondta, hogy magányhangzó én meg lecsaptam rá.
- tényleg? tök jó!
tehát a blogom legkirályabb része (ti. az elnevezés) egy 7 évestől ellopott nyelvbotlás. ez van, srácok.
- ó, igen, az én szellemi termékem. ("oh, don't stop it! ^^")
- szoktam olvasni. és a neve is annyira jó, hogy "magányhangzó."
-... na az pont nem az én szellemi termékem. kisöcsém amikor tanulta a betűket, véletlenül azt mondta, hogy magányhangzó én meg lecsaptam rá.
- tényleg? tök jó!
tehát a blogom legkirályabb része (ti. az elnevezés) egy 7 évestől ellopott nyelvbotlás. ez van, srácok.
2012. szeptember 18., kedd
Gyerekszülés BA
Figyelem! Figyelem!
A Tradicionális Téveszmék Tudománytalan Egyeteme (innentől TTTE) megkésve ugyan, de annál lelkesebben indítja el három éves képzéseit 2012-ben is. A közvéleményben oly' nagy visszhangot kiváltó emancipáció-ellenes és gyerekszülés-propagáló felszólalások nyomán új akkreditált képzésünkre is várjuk a hallgatók jelentkezését.
Gyerekszülés BA
A szak célja, hogy a nők a kurzus elvégzése során olyan ismereteket sajátítsanak el, melyek segítik feladatuknak és társadalmi funkciójuknak (ti. az emberiség reprodukciójának biztosításának) magasszínvonalú és lelkiismeretes elvégzését. Ehhez az alapvető készségek tökéletesítésén és a kapcsolódó tevékenységek technikai háttérének megismerésén keresztül juthatnak el a képzés három éves időtartama alatt. Az elméleti és gyakorlati oktatás egyforma súlya garantálja a későbbi tökéletes helytállást.
A tanmenet a következő kurzusokat tartalmazza:
Szaporodási alapismeretek 1-2.
Házasodási stratégiák 1-2. (a kurzus az első félévben elméleti, a második félévben viszont "Esküvőszervezés" alcímen kell felvenni és a teljesítés feltétele a szemeszter végén történő házasságkötés)
Háztartástan alap-, közép és felsőszint (mindhárom kurzus elvégzése kötelező, de a félév elején megírható szintfelmérő eredményének tükrében állapíthatunk meg egyéni tanmenetet is)
HIS-story avagy a történelem helyes perspektívája
"Önzés és alázat" önismereti pszichotréning
A várandós nő 1-2-3.
Ezen kurzusok elvégzése után szigorlaton kell résztvennie a hallgatónak, ami egy gyermek megszülésének prezentálásából áll. Ehhez természetesen erős előfeltétel a következő tárgyak elvégzése: Szaporodási alapismeretek 1-2-3., Házasodási stratégiák 1-2., A várandós nő 1-2-3.
A képzés második részében a gyakorlati ismeretek elsajátítására helyezzük a hangsúlyt, ehhez kapcsolódik kurzuskínálatunk is:
Pelenka és pánik (szigorúan szeminárium!)
- a két kurzus közül egy köt. vál.!
Szopás-e a szoptatás? (szigorúan szeminárium!)
Táplálkozástörténet 1-2. (életkorspecifikus ismeretek a gyermekek táplálkozási szokásairól, történelmi távlatokban)
Gyermekirodalom 1-2. (az első kurzus a gyermekversek és mondókák, a második a mesék világába nyújt betekintést)
"Gazdálkodj okosan" pénzügyi tréning (tömbösített óra)
A szülés utáni depresszió diagnosztikája és kezelése (az órát az egyetem pszichológiai karáról meghívott előadó tartja, kiscsoportos foglalkozások keretében)
A három éves képzés teljesítésének feltétele a következő: a szigorlat során világra hozott gyermek felnevelése, valamint egy újabb gyermek megszülése a záróvizgsán. A záródolgozatnak tartalmaznia kell a várandósságok valamennyi dokumentumának hitelesített másolatát és a két gyermek fejlődésének, nevelésének bemutatását írásos és audiovizuális módon. A Gyerekszülés BA szak elvégzését igazoló okmány csak mindkét gyermek felmutatása esetén vehető át!
Mivel a képzés csak önköltséges finanszírozási formában és állami részösztöndíjjal indul, kérjük a jelentkezési lap mellett az első féléves tandíj (1,5 000 000 HUF) átutalásáról szóló igazolást is csatolják. Reméljük, hamarosan Önt is hallgatóink között üdvözölhetjük!
Tisztelettel,
TTTE
A Tradicionális Téveszmék Tudománytalan Egyeteme (innentől TTTE) megkésve ugyan, de annál lelkesebben indítja el három éves képzéseit 2012-ben is. A közvéleményben oly' nagy visszhangot kiváltó emancipáció-ellenes és gyerekszülés-propagáló felszólalások nyomán új akkreditált képzésünkre is várjuk a hallgatók jelentkezését.
Gyerekszülés BA
A szak célja, hogy a nők a kurzus elvégzése során olyan ismereteket sajátítsanak el, melyek segítik feladatuknak és társadalmi funkciójuknak (ti. az emberiség reprodukciójának biztosításának) magasszínvonalú és lelkiismeretes elvégzését. Ehhez az alapvető készségek tökéletesítésén és a kapcsolódó tevékenységek technikai háttérének megismerésén keresztül juthatnak el a képzés három éves időtartama alatt. Az elméleti és gyakorlati oktatás egyforma súlya garantálja a későbbi tökéletes helytállást.
A tanmenet a következő kurzusokat tartalmazza:
Szaporodási alapismeretek 1-2.
Házasodási stratégiák 1-2. (a kurzus az első félévben elméleti, a második félévben viszont "Esküvőszervezés" alcímen kell felvenni és a teljesítés feltétele a szemeszter végén történő házasságkötés)
Háztartástan alap-, közép és felsőszint (mindhárom kurzus elvégzése kötelező, de a félév elején megírható szintfelmérő eredményének tükrében állapíthatunk meg egyéni tanmenetet is)
HIS-story avagy a történelem helyes perspektívája
"Önzés és alázat" önismereti pszichotréning
A várandós nő 1-2-3.
Ezen kurzusok elvégzése után szigorlaton kell résztvennie a hallgatónak, ami egy gyermek megszülésének prezentálásából áll. Ehhez természetesen erős előfeltétel a következő tárgyak elvégzése: Szaporodási alapismeretek 1-2-3., Házasodási stratégiák 1-2., A várandós nő 1-2-3.
A képzés második részében a gyakorlati ismeretek elsajátítására helyezzük a hangsúlyt, ehhez kapcsolódik kurzuskínálatunk is:
Pelenka és pánik (szigorúan szeminárium!)
- a két kurzus közül egy köt. vál.!
Szopás-e a szoptatás? (szigorúan szeminárium!)
Táplálkozástörténet 1-2. (életkorspecifikus ismeretek a gyermekek táplálkozási szokásairól, történelmi távlatokban)
Gyermekirodalom 1-2. (az első kurzus a gyermekversek és mondókák, a második a mesék világába nyújt betekintést)
"Gazdálkodj okosan" pénzügyi tréning (tömbösített óra)
A szülés utáni depresszió diagnosztikája és kezelése (az órát az egyetem pszichológiai karáról meghívott előadó tartja, kiscsoportos foglalkozások keretében)
A három éves képzés teljesítésének feltétele a következő: a szigorlat során világra hozott gyermek felnevelése, valamint egy újabb gyermek megszülése a záróvizgsán. A záródolgozatnak tartalmaznia kell a várandósságok valamennyi dokumentumának hitelesített másolatát és a két gyermek fejlődésének, nevelésének bemutatását írásos és audiovizuális módon. A Gyerekszülés BA szak elvégzését igazoló okmány csak mindkét gyermek felmutatása esetén vehető át!
Mivel a képzés csak önköltséges finanszírozási formában és állami részösztöndíjjal indul, kérjük a jelentkezési lap mellett az első féléves tandíj (1,5 000 000 HUF) átutalásáról szóló igazolást is csatolják. Reméljük, hamarosan Önt is hallgatóink között üdvözölhetjük!
Tisztelettel,
TTTE
2012. szeptember 17., hétfő
gyarapodás
micsoda hétvége volt ez!
pénteken meg kellett ülnöm egy lovastól elszokott, Raul nevű hátast, ami finoman szólva is izgalmas és kalandos vállalkozás volt. az önbizalmamnak azonban jót tett, mert meg tudtam felelni a kihívásnak és a vasárnapot már szabadon ügetéssel és terepgyakorlással zárhattam.
szombaton ajándékot gyártottuk Edit nevű édesanyámnak, ami szintén jól sikerült, de a nap fénypontja a kiskutyamentés volt. egy laza biciklizés csapott át drámába, amikor megjelent előttünk a két csöpp kis eb, teljesen elanyátlanodva, árván és (szeretetre) éhesen. másodpercek alatt eldőlt, hogy nem hagyhatjuk ott őket, már csak a transzportálás volt kérdéses. a bicikli finoman szólva sem volt erre alkalmas, bár mi azért megpróbáltuk pulcsiba zipzárazva, szorosan átölelve meg kosárba ültetve, de nem bizonyult működőképesnek egyik variáció sem. akkor már szinte sírva hívtam anyát, hogy mi mégis hogy legyen, és a következő döntést született: S hazateker a bringával, mi meg várunk arra, hogy visszajöjjön értünk autóval. így hát egy órán át ültem a késő délutáni árokparton két síró kutyával. aztán megjött a felmentősereg és ők elhúztak az autóval, én meg hazatekertem.
a kiskutyák remekül érzik magukat, kerekedik a hasuk és a kedvük is jó, mindenki oda van értük. amúgy is akartunk egyet az öreglány mellé, de így duplán megoldódott a helyzet, amivel a családfőnek még meg kell barátkoznia, de hát na. foggal-körömmel harcolni fogunk a vakarcsokért. ;)
pénteken meg kellett ülnöm egy lovastól elszokott, Raul nevű hátast, ami finoman szólva is izgalmas és kalandos vállalkozás volt. az önbizalmamnak azonban jót tett, mert meg tudtam felelni a kihívásnak és a vasárnapot már szabadon ügetéssel és terepgyakorlással zárhattam.
szombaton ajándékot gyártottuk Edit nevű édesanyámnak, ami szintén jól sikerült, de a nap fénypontja a kiskutyamentés volt. egy laza biciklizés csapott át drámába, amikor megjelent előttünk a két csöpp kis eb, teljesen elanyátlanodva, árván és (szeretetre) éhesen. másodpercek alatt eldőlt, hogy nem hagyhatjuk ott őket, már csak a transzportálás volt kérdéses. a bicikli finoman szólva sem volt erre alkalmas, bár mi azért megpróbáltuk pulcsiba zipzárazva, szorosan átölelve meg kosárba ültetve, de nem bizonyult működőképesnek egyik variáció sem. akkor már szinte sírva hívtam anyát, hogy mi mégis hogy legyen, és a következő döntést született: S hazateker a bringával, mi meg várunk arra, hogy visszajöjjön értünk autóval. így hát egy órán át ültem a késő délutáni árokparton két síró kutyával. aztán megjött a felmentősereg és ők elhúztak az autóval, én meg hazatekertem.
a kiskutyák remekül érzik magukat, kerekedik a hasuk és a kedvük is jó, mindenki oda van értük. amúgy is akartunk egyet az öreglány mellé, de így duplán megoldódott a helyzet, amivel a családfőnek még meg kell barátkoznia, de hát na. foggal-körömmel harcolni fogunk a vakarcsokért. ;)
2012. szeptember 13., csütörtök
a támadó
még télen történt, valamikor januárban, hogy pénzt kellett váltanom és beálltam a wesselényinél lévő pénzváltóhoz. a sorban előttem csupa jó kötésű férfi állt, ez majd a későbbiekben fontos infó lesz.
ahogy ott álltam, egyszer csak azt vettem észre, hogy egy agresszív, szakadt, torz arcú (az egyik orrcimpája hiányzik) nő jön felém ordítva, káromkodva, fenyegetőzve, hogy mit nézem őt, én hülye kurva, asziszem jobb vagyok nála?, mert ő most szétveri a képemet és "megbaszlak teeee hülye kúúúrva!!!" először egyébként fel sem fogtam, hogy hozzám beszél, felém jön, engem fenyeget - aztán elég egyértelművé vált.
az első gondolatom az volt, hogy megütöm (és ott, abban a pillanatban tényleg megtettem volna, hogy összeverem, a technikai tudásom hiánytalanul megvan hozzá), de egy újabb gondolat felülírta: akkor hozzá kéne érnem ehhez az undorító, beteg elméjű, visszataszító emberi lényhez. ezért inkább a sorból kiálltam és úgy helyezkedtem, hogy a támadóm és köztem álljanak azok a termetes férfi emberek. ő megkerülte őket, én átbújtam közöttük a másik oldalra és így ment ez még kétszer-háromszor. természetesen közben ordítozás, hülyekurvázás, szétverlekezés.
több megdöbbentő dolog is volt az egészben. az egyik a nő viselkedése, de azt hiszem ezt nem szükséges kifejtenem. a másik viszont az emberek reakciója volt: először közönyösen, szinte vádlón néztek rám, hogy mit bujkálok a sorok között, és a pillantásukban az is benne volt, hogy biztosan én provokáltam valahogy a hajléktalant, és hogy mit képzelek én magamról, meg egyébként is, hogy jövök én ahhoz, hogy megzavarjam csendes délutáni sorban állásukat. félreértés ne essék: senki nem szólt egy szót sem, de szörnyű volt az, hogy képesek voltak zavarba hozni a viselkedésükkel és szégyenérzetet ébreszteni a történtek kapcsán. mintha tettem volna valamit.
ez körülbelül 1 percig tartott. utána természetesen segítettek, ahogy tudtak (előre engedtek, hogy bejussak a pulthoz/kasszához és ne az utcán álljak) és ketten közülük kifejezetten segítőkészek voltak. szerencsére a támadó is új áldozatokat talált magának, két fiatal cigány lányt, akik hosszas csatározásba kezdtek vele és amikor én már az út túlsó oldaláról figyeltem az eseményeket, éppen ordítva, nekifutásból dobálták a nőt öklömnyi kövekkel.
a történtek után sokáig automatikusan összerezzentem, ha hasonló alakokkal találkoztam, kifejezetten számítottam rá (és számítok azóta is), hogy bármikor megismétlődhet az eset és akkor nem lesz ott senki, aki megvédjen. másrészt az a rövid kis intermezzo, az a kínos és közönyös reakció, amit az akkor jelenlévők tanúsítottak, megint csak megingatta embertársaimba vetett hitemet. fizikailag nem esett bántódásom, de sosem fogom elfelejteni azt, ami akkor lejátszódott itt benn a fejemben.
és hogy miért hoztam ezt most szóba? a héten megint láttam a nőt, megint ordítozott és fenyegetőzött, megint kiszúrt magának valakit - és én lapos kúszásban sunnyogtam keresztül a blahán, rettegve attól, hogy felém fordítja a haragját.
ahogy ott álltam, egyszer csak azt vettem észre, hogy egy agresszív, szakadt, torz arcú (az egyik orrcimpája hiányzik) nő jön felém ordítva, káromkodva, fenyegetőzve, hogy mit nézem őt, én hülye kurva, asziszem jobb vagyok nála?, mert ő most szétveri a képemet és "megbaszlak teeee hülye kúúúrva!!!" először egyébként fel sem fogtam, hogy hozzám beszél, felém jön, engem fenyeget - aztán elég egyértelművé vált.
az első gondolatom az volt, hogy megütöm (és ott, abban a pillanatban tényleg megtettem volna, hogy összeverem, a technikai tudásom hiánytalanul megvan hozzá), de egy újabb gondolat felülírta: akkor hozzá kéne érnem ehhez az undorító, beteg elméjű, visszataszító emberi lényhez. ezért inkább a sorból kiálltam és úgy helyezkedtem, hogy a támadóm és köztem álljanak azok a termetes férfi emberek. ő megkerülte őket, én átbújtam közöttük a másik oldalra és így ment ez még kétszer-háromszor. természetesen közben ordítozás, hülyekurvázás, szétverlekezés.
több megdöbbentő dolog is volt az egészben. az egyik a nő viselkedése, de azt hiszem ezt nem szükséges kifejtenem. a másik viszont az emberek reakciója volt: először közönyösen, szinte vádlón néztek rám, hogy mit bujkálok a sorok között, és a pillantásukban az is benne volt, hogy biztosan én provokáltam valahogy a hajléktalant, és hogy mit képzelek én magamról, meg egyébként is, hogy jövök én ahhoz, hogy megzavarjam csendes délutáni sorban állásukat. félreértés ne essék: senki nem szólt egy szót sem, de szörnyű volt az, hogy képesek voltak zavarba hozni a viselkedésükkel és szégyenérzetet ébreszteni a történtek kapcsán. mintha tettem volna valamit.
ez körülbelül 1 percig tartott. utána természetesen segítettek, ahogy tudtak (előre engedtek, hogy bejussak a pulthoz/kasszához és ne az utcán álljak) és ketten közülük kifejezetten segítőkészek voltak. szerencsére a támadó is új áldozatokat talált magának, két fiatal cigány lányt, akik hosszas csatározásba kezdtek vele és amikor én már az út túlsó oldaláról figyeltem az eseményeket, éppen ordítva, nekifutásból dobálták a nőt öklömnyi kövekkel.
a történtek után sokáig automatikusan összerezzentem, ha hasonló alakokkal találkoztam, kifejezetten számítottam rá (és számítok azóta is), hogy bármikor megismétlődhet az eset és akkor nem lesz ott senki, aki megvédjen. másrészt az a rövid kis intermezzo, az a kínos és közönyös reakció, amit az akkor jelenlévők tanúsítottak, megint csak megingatta embertársaimba vetett hitemet. fizikailag nem esett bántódásom, de sosem fogom elfelejteni azt, ami akkor lejátszódott itt benn a fejemben.
és hogy miért hoztam ezt most szóba? a héten megint láttam a nőt, megint ordítozott és fenyegetőzött, megint kiszúrt magának valakit - és én lapos kúszásban sunnyogtam keresztül a blahán, rettegve attól, hogy felém fordítja a haragját.
2012. szeptember 12., szerda
a woodoo sámán és áldozata
vannak az évnek kitüntetett csütörtöki napjai, amikor a kármán koliban úgy istenigazából elszabadulnak azok a bizonyos indulatok. ezek az old's-os bulik retro zenére ordas nagy ivászatokkal együtt édesítik meg az életet. teljesen és totálisan indokolatlan esték, nehéz is megfogalmazni, hogy mi minden történt vagy történhetett meg ott...
ezért inkább megmutatom a múlt csütörtöki rendezvény képeit:
ezért inkább megmutatom a múlt csütörtöki rendezvény képeit:
2012. szeptember 11., kedd
másfél nap tanulsága
az első másfél nap után annyit tudnék mondani, hogy "ajóbüdösrohadtkurvaéletbe" - így, egy szuszra.
hétfőn reggel 8kor egy könnyed és emészthető összehasonlító vallástudomány órával kezdtünk, ami komolyan mondom, órákra éber kómába lőtt, alig vártam, hogy leérjek a könyvraktárba és újraindíthassam csendes magányomban a rendszert. (a csendes magány nem annyira jött össze, szokatlanul nagy volt a forgalom a kis föld alatti birodalmamban, de mindegy.)
odalent a mélyben eddig nagyobb biztonságban éreztem magam, mint magzat az anyaméhben: vaskos polcok, könyvekkel megrakva óvtak meg a külvilágtól. na hát most úgy vagyok vele, hogy rohadjanak meg azok a bizonyos vaskos polcok meg az összes könyv, mert valahogy a tologatásuk, tekergetésük közben vagy eltörtem a kulcscsontomat, vagy valami irtóra meghúzódhatott, mert komoly fájdalmaim vannak. király vagyok, az első napomat egy szolid munkahelyi balesettel kezdtem...
levezetésnek egy 4.5 perces sikerkurzuson vettem részt, ami a tibeti vallásos művészettel foglalkozik - hát, én majd legfeljebb a vizsga előtti másfél napban fogok, mert hál' Istennek a munkaidőm épp két órával hosszabb, mint ameddig az óra tart, bilokálni pedig egyelőre szarul tudok, így hát na. maradok a könyvraktárban, ülök a seggemen nyugodtan, majd zen buddhistákat megszégyenítő békességgel az arcomon letöltöm az anyagokat a vizsga előtti este. mert hogy minden fenn lesz az e-learning-en. éééés a legszebb: ezért 4 combos kis kreditet fogok kapni, ó igen.
az újabb nap újabb tömény okossággal indult: népcsoportok és regionális kultúrák reggel 8:15-től, rendelvényre. hát, van még egy hetem, hogy találjak valami motivációt, más különben simán elképzelhető, hogy véletlenül nem fogok tudni részt venni az órákon. véletlenül. utána, mert az élvezeteket még ennél is tovább lehet fokozni a btk-galaxisban, vallásszociológia - zárójelben max weber - borzolta a kedélyeket. szerencsére kedves, rég nem látott ismerősként üdvözöltem az öreg németet, mert hogy egy évvel ezelőtt a most is kötelező szöveg jegyzetének jegyzetét már olvastam, így gondolom nem érhet meglepetés. de a tanárnő... hát. őt még nem tudom hova tenni, majd meglátjuk mi lesz belőle.
és most megint ebéd szünet, de 2től folytatódik a harmadévnek nevezett kálvária, ami egyelőre fene sem tudja, mit fog hozni. a kreatív feladatot hiányolom, az értelmes párbeszédet - mert itt egyelőre nagyon arról szól minden, hogy 1. kérdés nélkül lenyomjanak egy csomó infót a torkunkon, mert muszáj 2. egyáltalán nem érdekel senkit, hogy minket érdekel-e egyáltalán az anyag. egyelőre (az egyébként nem rossz témájú órák ellenére sem) tudott felmutatni semmi olyat ez a félév, ami miatt érdemes lenne részt vennem benne.
hétfőn reggel 8kor egy könnyed és emészthető összehasonlító vallástudomány órával kezdtünk, ami komolyan mondom, órákra éber kómába lőtt, alig vártam, hogy leérjek a könyvraktárba és újraindíthassam csendes magányomban a rendszert. (a csendes magány nem annyira jött össze, szokatlanul nagy volt a forgalom a kis föld alatti birodalmamban, de mindegy.)
odalent a mélyben eddig nagyobb biztonságban éreztem magam, mint magzat az anyaméhben: vaskos polcok, könyvekkel megrakva óvtak meg a külvilágtól. na hát most úgy vagyok vele, hogy rohadjanak meg azok a bizonyos vaskos polcok meg az összes könyv, mert valahogy a tologatásuk, tekergetésük közben vagy eltörtem a kulcscsontomat, vagy valami irtóra meghúzódhatott, mert komoly fájdalmaim vannak. király vagyok, az első napomat egy szolid munkahelyi balesettel kezdtem...
levezetésnek egy 4.5 perces sikerkurzuson vettem részt, ami a tibeti vallásos művészettel foglalkozik - hát, én majd legfeljebb a vizsga előtti másfél napban fogok, mert hál' Istennek a munkaidőm épp két órával hosszabb, mint ameddig az óra tart, bilokálni pedig egyelőre szarul tudok, így hát na. maradok a könyvraktárban, ülök a seggemen nyugodtan, majd zen buddhistákat megszégyenítő békességgel az arcomon letöltöm az anyagokat a vizsga előtti este. mert hogy minden fenn lesz az e-learning-en. éééés a legszebb: ezért 4 combos kis kreditet fogok kapni, ó igen.
az újabb nap újabb tömény okossággal indult: népcsoportok és regionális kultúrák reggel 8:15-től, rendelvényre. hát, van még egy hetem, hogy találjak valami motivációt, más különben simán elképzelhető, hogy véletlenül nem fogok tudni részt venni az órákon. véletlenül. utána, mert az élvezeteket még ennél is tovább lehet fokozni a btk-galaxisban, vallásszociológia - zárójelben max weber - borzolta a kedélyeket. szerencsére kedves, rég nem látott ismerősként üdvözöltem az öreg németet, mert hogy egy évvel ezelőtt a most is kötelező szöveg jegyzetének jegyzetét már olvastam, így gondolom nem érhet meglepetés. de a tanárnő... hát. őt még nem tudom hova tenni, majd meglátjuk mi lesz belőle.
és most megint ebéd szünet, de 2től folytatódik a harmadévnek nevezett kálvária, ami egyelőre fene sem tudja, mit fog hozni. a kreatív feladatot hiányolom, az értelmes párbeszédet - mert itt egyelőre nagyon arról szól minden, hogy 1. kérdés nélkül lenyomjanak egy csomó infót a torkunkon, mert muszáj 2. egyáltalán nem érdekel senkit, hogy minket érdekel-e egyáltalán az anyag. egyelőre (az egyébként nem rossz témájú órák ellenére sem) tudott felmutatni semmi olyat ez a félév, ami miatt érdemes lenne részt vennem benne.
2012. szeptember 10., hétfő
a pixeles ruha
egy hosszabb, Tamásiban eltöltött hétvége után kénytelen voltam tudomásul venni, hogy ma már nekem is elkezdődik az iskola. van bennem némi kellemes bizsergés, de már csak nyomokban érzem azt az izgatott várakozást, amit a korábbi szeptemberekben - ezért is gondoltam, ha lélekben nem is sikerül megélni úgy, ahogy eddig, legalább adjuk meg a módját! a szett egyes darabjai már ismerősek lehetnek: a cipő és a táska az eddigi egyik legjobb fogásom, amit valaha sikerült megcsípnem. a ruhát S nevezte el "pixeles"nek, és igazat adtam neki, kicsit tényleg olyan. természetesen ez is turkálóból van, és az apró részletek miatt tetszik, amiket talán a képek nem tudnak megmutatni: a rafinált nyakrész, a ráncok a szoknyarész alján és a visszafogott, egymással harmonizáló színek.
u.i.: remélem egyszer valaki értékelni fogja, hogy még az ebédszünetemet is a blog épülésének oltárán áldozom fel! ;)
2012. szeptember 6., csütörtök
2012. szeptember 5., szerda
függöny le
amikor tudod, hogy ennyi volt.
nem dacból vagy dühből, egyszerű józan belátásból engeded el. fegyvert letenni, a harcnak vége. csak aztán a győztes örüljön az igazának, hogy ő megmondta, meg egyébként is.
hát, kedves Család, örültem a szerencsémnek. velem végeztetek, legyetek magatokra igazán, nagyon, rettentően büszkék.
nem dacból vagy dühből, egyszerű józan belátásból engeded el. fegyvert letenni, a harcnak vége. csak aztán a győztes örüljön az igazának, hogy ő megmondta, meg egyébként is.
hát, kedves Család, örültem a szerencsémnek. velem végeztetek, legyetek magatokra igazán, nagyon, rettentően büszkék.
sosem lehet elég korán elkezdeni
anyukám azt mondta, hogy kezdjem el már most tervezni az esküvőmet, mert olyan gyorsan fog minden történni, hogy csak arra fogok emlékezni, milyen esküvőre vágytam. a cél, hogy olyan esküvőt álmodjak magamnak, amilyenre emlékezni szeretnék.
ez abban a pillanatban irtó félelmetesnek tűnt, mert konkrétan 22 éven keresztül teljesen hidegen hagyott a téma. abban mindig is biztos voltam, hogy számomra a házasság teljesen magától értetődő része az életnek, két ember közös életének, innentől kezdve viszont nem voltak konkrétumok - vagy ha voltak is, sűrűn változtak.
néhány dolog azonban, természetesen a legjelentéktelenebbek, szépen lassan egyértelművé vált:
1.) a vőlegényem csokornyakkendőben lesz.
ne kérdezzétek, miért, de valamiért ellenállhatatlanul szexinek tartom azt az idétlen kis nyakbavalót.
2.) csodás, ízléses, pompás esküvői tortát szeretnék - talán már azt is tudom, melyik cukrászdából.
az édességek kitüntetett szerepet játszanak az életemben, nehogy már pont az esküvői tortám ne legyen igazán emlékezetes. :)
3.) semmi rózsaszín nem lesz, semmi vörös giccs, semmi csillogó strassz vagy hasonló fölösleges dolog.
egyszerűen nem és kész, szerintem ezzel minden jó érzésű embertársam egyetért.
egyelőre ennyi. mondtam, jelentéktelen apróságok, meg hát egyelőre nem aktuális, de hallgatok az anyukámra, hátha tényleg úgy van, ahogy mondta.
ez abban a pillanatban irtó félelmetesnek tűnt, mert konkrétan 22 éven keresztül teljesen hidegen hagyott a téma. abban mindig is biztos voltam, hogy számomra a házasság teljesen magától értetődő része az életnek, két ember közös életének, innentől kezdve viszont nem voltak konkrétumok - vagy ha voltak is, sűrűn változtak.
néhány dolog azonban, természetesen a legjelentéktelenebbek, szépen lassan egyértelművé vált:
1.) a vőlegényem csokornyakkendőben lesz.
ne kérdezzétek, miért, de valamiért ellenállhatatlanul szexinek tartom azt az idétlen kis nyakbavalót.
2.) csodás, ízléses, pompás esküvői tortát szeretnék - talán már azt is tudom, melyik cukrászdából.
az édességek kitüntetett szerepet játszanak az életemben, nehogy már pont az esküvői tortám ne legyen igazán emlékezetes. :)
3.) semmi rózsaszín nem lesz, semmi vörös giccs, semmi csillogó strassz vagy hasonló fölösleges dolog.
egyszerűen nem és kész, szerintem ezzel minden jó érzésű embertársam egyetért.
egyelőre ennyi. mondtam, jelentéktelen apróságok, meg hát egyelőre nem aktuális, de hallgatok az anyukámra, hátha tényleg úgy van, ahogy mondta.
2012. szeptember 3., hétfő
terápiás turizás
mivel beteg vagyok (lásd az előző bejegyzést), a mai napomat a terápiás turkálás oltárán áldoztam fel, szinte már rituálisan. nyilván vettem kevésbé jó holmikat is, de szeretnék büszkén bemutatni két igazi gyöngyszemet, amiket hülye lettem volna a boltban hagyni.
minden kisdiáknak szüksége van egy iskolatáskára és egy jó cipőre, amiben átlépheti a tanterem küszöbét. nos, ezeket az elengedhetetlen felszereléseket sikerült jutányos áron beszereznem. gyakorlatilag a cipő talpa érintetlen - még látszik a leszedett matrica nyoma. a táska egyik patentja ugyan nem tökéletes, de pont az a méret és forma amire szükségem van, így megéri az a 200 forint, amibe a csere kerülni fog. a színbeli harmónia a kettő között már csak a hab a tortán.
minden kisdiáknak szüksége van egy iskolatáskára és egy jó cipőre, amiben átlépheti a tanterem küszöbét. nos, ezeket az elengedhetetlen felszereléseket sikerült jutányos áron beszereznem. gyakorlatilag a cipő talpa érintetlen - még látszik a leszedett matrica nyoma. a táska egyik patentja ugyan nem tökéletes, de pont az a méret és forma amire szükségem van, így megéri az a 200 forint, amibe a csere kerülni fog. a színbeli harmónia a kettő között már csak a hab a tortán.
és egy kis technikai infó: az oktogon és a nyugati között lévő maggie's-ben éppen mától kezdve lehet a teljesen friss árukészletből csemegézni. ezek is onnan vannak, és mivel nem volt nálam elég készpénz, a pénztáros lány rögtön felajánlotta, hogy félreteszi nekem a prédát - készségességéért és kedvességéért pacsi neki.
úgy érzem, elkezdődött a vadász(turkász)idény... jöhetne már az az ösztöndíj, mert a helye már bőven megvan.
egy csepp két csepp öt csepp meg tíz
van az, amikor egyszer csak minden előzmény nélkül betegszik meg az ember. semmi komoly, éppen csak az élhető élettől foszt meg a kór, tönkre teszi az utolsó szabad hetet és fokozza az iskolakezdés kapcsán érzett idegességet.
ez konkrétan az én esetemben azt jelenti, hogy valaki tegnap kora este megnyitotta a takonycsapot és baromira elfelejtette elzárni. érzem, hogy órák kérdése a szintlépés, amikor megjelenik kedves régi ismerősöm, a fájó torok, és csak reménykedni tudom, hogy ezzel véget is ér a tünetek jelentkezése.
ennyivel még valahogy elbírok, de azért basszameg.
u.i.: természetesen minden hatásos - vagy legalább annak vélt - gyógymódot osszatok meg velem, hátha sikerül enyhíteni szenvedéseimen. köszi.
ez konkrétan az én esetemben azt jelenti, hogy valaki tegnap kora este megnyitotta a takonycsapot és baromira elfelejtette elzárni. érzem, hogy órák kérdése a szintlépés, amikor megjelenik kedves régi ismerősöm, a fájó torok, és csak reménykedni tudom, hogy ezzel véget is ér a tünetek jelentkezése.
ennyivel még valahogy elbírok, de azért basszameg.
u.i.: természetesen minden hatásos - vagy legalább annak vélt - gyógymódot osszatok meg velem, hátha sikerül enyhíteni szenvedéseimen. köszi.
2012. szeptember 1., szombat
tavalyi torta
tudjátok van ez az ország tortája dolog: minden évben augusztus 20-án ünnepélyes zabálás és ettől majd a nemzeti önbecsülésünk a vércukorszintünkkel egyenes arányban fog emelkedni.
tavaly a kecskeméti barackos kölestorta nyerte a versenyt, de elég sok negatív kritikát kapott és azóta nem is nagyon lehetett róla hallani (az elmúlt évek alapján úgy érzem, így van ez az országunk tortáival úgy általában). nekem volt szerencsém megkóstolni, és emlékeim szerint kifejezetten ízlett. azóta is eszembe jutott, hogy vajon hozzá lehet-e jutni valahol?
(és most a dramaturgia eljutott arra a pontra, hogy a képernyő alján megjelenjen a felirat: "egy évvel később...")
...ma ugyanis teljesen véletlenül megláttam egyik kedvenc cukrászdám süteményes pultjában néhány szeletet ebből a bizonyos barackos kölestortából. kapva kaptam az alkalmon, hiszen ez nem lehet véletlen: vettem (vetettem apával) egy szeletet! alig vártam, hogy belekóstolhassak - és lelkiekben felkészültem a csalódásra.
ez viszont nem következett be. sőt! gyerekek, nekem ez a kedvenc tortám. az okok a következők: nem rajongok a piskótáért (természetesen a nagymamám lekváros piskótája kivételt képez), viszont a kölest és hasonló magvakat kifejezetten bírom; a tortában lévő krémekkel kapcsolatban is vannak fenntartásaim de az édes, szinte gejl (vagy geil?) baracklekvár abszolút kedvenc. nagyjából így áll a dolog, már ami az ízlésemet (vagy inkább ízlelésemet? - jaj, szörnyű szóvicc) illeti a torták terén.
és én tudom, hogy már nem ez az uralkodó trend, hiszen augusztus 20. óta regnál a szabolcsi almás máktorta, én mégis a köles-barack kombó mellett teszem le a voksomat.
tavaly a kecskeméti barackos kölestorta nyerte a versenyt, de elég sok negatív kritikát kapott és azóta nem is nagyon lehetett róla hallani (az elmúlt évek alapján úgy érzem, így van ez az országunk tortáival úgy általában). nekem volt szerencsém megkóstolni, és emlékeim szerint kifejezetten ízlett. azóta is eszembe jutott, hogy vajon hozzá lehet-e jutni valahol?
(és most a dramaturgia eljutott arra a pontra, hogy a képernyő alján megjelenjen a felirat: "egy évvel később...")
...ma ugyanis teljesen véletlenül megláttam egyik kedvenc cukrászdám süteményes pultjában néhány szeletet ebből a bizonyos barackos kölestortából. kapva kaptam az alkalmon, hiszen ez nem lehet véletlen: vettem (vetettem apával) egy szeletet! alig vártam, hogy belekóstolhassak - és lelkiekben felkészültem a csalódásra.
ez viszont nem következett be. sőt! gyerekek, nekem ez a kedvenc tortám. az okok a következők: nem rajongok a piskótáért (természetesen a nagymamám lekváros piskótája kivételt képez), viszont a kölest és hasonló magvakat kifejezetten bírom; a tortában lévő krémekkel kapcsolatban is vannak fenntartásaim de az édes, szinte gejl (vagy geil?) baracklekvár abszolút kedvenc. nagyjából így áll a dolog, már ami az ízlésemet (vagy inkább ízlelésemet? - jaj, szörnyű szóvicc) illeti a torták terén.
és én tudom, hogy már nem ez az uralkodó trend, hiszen augusztus 20. óta regnál a szabolcsi almás máktorta, én mégis a köles-barack kombó mellett teszem le a voksomat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)