tavasz van

gyerekkoromban mindig pontosan tudtam, mikor érkezett meg a tavasz. apa elkezdett veszekedni velünk, amikor kementünk az udvarra, hogy "nem hiszem el, hogy anyátok 14 fokban kabátot ad rátok. na húzzatok befelé a mellényetekért!" aztán anya levette rólunk a kabátot, adott ránk még egy pulcsit, arra a mellényt - és a káposzta is megmaradt, meg a kecske is jól lakott. mi meg 4 rétegben, napsütésben izzadtunk, pedig ennyi göncben mozogni is alig tudtunk.

mindig a kistestvér

röstellem, hogy a bejegyzéseim nem szaporodnak olyan léptékben, ahogyan én azt szeretném, de ilyen ez a félévkezdés.

mostanában rendszertelenül járok haza, néha csak egy hétköznap délutánt tudok a családommal tölteni. néha annyit sem. ez a szüleimet már kevésbé viseli meg, de a nyolc éves kistestvérem elég nehezen viseli. nagyon szeretjük egymást, és amíg itthon laktam, rengeteg időt töltöttünk együtt - ez a szünetekben a mai napig így van. ő viszont a nem-szünetekben is igényli az együttlétet, egy heti mennyiséget viszont nehéz egy-egy délutánba vagy hétvégébe sűríteni.

az otthon-lét azonban nekem a pihenésről, a feltöltődésről szól (legalábbis szeretném, ha erről szólna), amivel nehezen összeegyeztethető, hogy egy 8 éves lóg a nyakamon/zajong a szobámban/kér figyelmet folyton. ezt sokszor rosszul, ritkán türelemmel viselem, ami nem épp a legjobb hangulatot szüli. a nyolc éves nyaggatása miatt nyűgös leszek, néha kifejezetten dühös vagy ideges, ami őt mélységesen bántja és duzzogással vezeti le a feszültséget. a vége az, hogy mindenki megsértődik mindenkire: miért nem beszélek normálisan a kisöcsémmel (anyáék), miért nem foglalkozom vele (barnabás), miért nem hagytok békén (én)?!

ebben a csodás hangulatban indulok vissza pestre, aztán amikor végre biztonságban érezhetem magam, az üres lakásban a kedélyemet legfeljebb az internet hiánya borzolja, jön a kegyelemdöfés: nyomorultul érzem magamat, amiért türelmetlen és ingerült voltam. tudom, hogy ez csak szeretet, ragaszkodás, kutyafüle, de vasárnap este (a furdaló lelkiismeretemet enyhítendő magyarázat szerint), ez a nyolc éves bosszúja.

szedjük a sátorfánkat?

lehet, h megint költözünk... van egy remek ajánlat, gyakorlatilag csak a szapora bólogatásra vár a főbérlő és mehetnénk is. de egyelőre mérlegelünk.

mert hogy van egy csomó dolog, ami megtart a jelenlegi helyen, de egyre inkább úgy érzem, lassan többségbe kerülnek azok, amik a továbbállásra ösztönöznek. nem fogok keseregni, panaszkodni meg pláne, ezért itt most a pro-kontra listának csak azt a részét teszem közzé, ami vonzó lehet az új albérletben.

ugyanennyi pénzért másfél-kétszeres méret, tágas terek és modern beosztás - ráadásul a bútorok sem 30, hanem legfeljebb 15 évvel ezelőttről valók. mindenkinek lehetne saját élettere, nem kellene átjárni egymáson és folyamatosan kerülgetni a másikat. önálló étkező, külön WC, tévé és korszerű mosógép, a teljesen felszerelt konyháról nem is beszélve! elég tárolóhely, világos szobák és a rezsi költség sem lenne magasabb, mint itt (ami azért valljuk be, elég jól érzékelteti, milyen a mostani lakás fenntarthatósága). és a legjobb: a lakás a nagykörúton van, remek közlekedéssel.

... bár őszintén szólva én már azzal is beérném, ha nem recsegne a parketta és nem nyikorognának az ajtók.

első nap az isiben

csak elkezdődött a szorgalmi időszak! az órarenddel még barátkoznom kell, de maguk az órák sok jót ígérnek. ez lesz az első olyan félév, amikor a kötelezőn túl is bele akarok vágni dolgokba, amikor a terveken túl végre hozzálátok a megvalósításokhoz is. mindenesetre azok, akik esetleg igényelték volna a társaságom a félév során, szigorúan tartsák be a következő aranyszabályt: minimum 3-5 nappal hamarabb időpontot kérni. ez lesz a határidők szemesztere.

a főhős(nő) kalandja a kocával

a disznóvágás bármi lehet: hagyományőrzés, családi ünnep, alibi a piálásra, nosztalgia vagy készletfelhalmozás. a disznóvágás minden.

a disznóvágás lehet önismereti kaland, amikor az egyébként hurkától, kolbásztól, szalámitól és hasonló produktumoktól következetesen tartózkodó leány lehetőséget kap a jellemfejlődésre. meg arra, h belemarkoljon a disznó meleg húsába, kockázza a zsírt, kötözze a hurkát és végignézze az állat feldolgozását elejétől  végéig.

nem kóstoltam meg semmit a sült húson kívül, de már el tudom képzelni, hogy valaki őszinte élvezettel lásson neki egy véres hurkának. már van valami, amiért a szüleim büszkék lehetnek rám 2012-ben!

ha hideg a lakás...

a következőkben néhány praktikus ötletet olvashattok, amivel meg tudjátok győzni magatokat arról, h a 16-17 fokos lakás is élhető. lássuk a top5 ravasz trükköt!

1.: mozogj! ha hideg a lakás, fűtsd fel a tested valami kellően intenzív tevékenységgel. a lakás kitakarításától kezdve a tévétornáig a lehetőségek tárháza végtelen, és van egy csomó olyan mozgásforma, amit párban is lehet csinálni. már ha értitek, mire gondolok... ;)

2.: gyakran tegyél kisebb-nagyobb sétákat odakint, a hidegben. amikor visszaérsz a lakásba, szinte hallod a kandallóban ropogó tűz hangját és automatikusan dobálod le az előzőleg magadra aggatott 3 pár zoknit, 2 pólót és 4 pulcsit. hiszen a -6hoz képest a 16 fok is trópusinak tűnhet.

3.: rajzold meg a saját hőmérődet! készíts egy ábrát, egyéni grafikont, amin bejelölheted az áhított hőfokot. ha elég hosszan nézed, és megpróbálod elképzelni a kellemes, simogató meleget a lakásban, előbb-utóbb a fázás is abbamarad.

4.: rendezd át a szobádat, alakíts ki új centrumot - a radiátor 1-2 négyzetméteres közelébe csoportosítsd azokat a dolgokat, amik feltétlenül szükségesek a mindennapi életedben (a többi amúgy sem fér a fűtőtest langymeleg sugarába).

5.: szervezz magadnak programokat, adj vérfrissítést a vizsgaidőszakban elhalt társasági életednek - addig sem kell a hideg lakásban ücsörögnöd. ha sok ismerősöd van, több társaságban is otthonosan mozogsz, nem okozhat gondot 2-3 hónapnyi programot megszervezni. ha ügyesen csinálod, még aludni sem fogsz hazajárni.

vol2

hosszas hallgatás. semmi életjel. eltűnés. sokszor volt szándék a megkerülésre, de nem volt semmi, ami annyira lezárult volna, hogy írni tudjak róla. bezzeg most!

ugyan még nincs benn minden jegyem az indexben és fogalmam sincs, mikor fogom leadni, de a vizsgaidőszakot lezártnak tekintem. lett amilyen lett, nem panaszkodom a jegyeim miatt (szerencsére nincs is miért), de sok volt és elég. sokat tanultam, és ezt a lehető legtágabban kell érteni: életről, magamról, másokról, egymásról. elköltöttem a tanulópénzemet, remélem jól sáfárkodtam.

ez a bejegyzés a csend megtörését szolgálja, semmit sem akar mondani vagy megmagyarázni. ha lenne célja, az annyiban ki is merülne, hogy érzékeltesse, nem ugyanaz fog ugyanúgy folytatódni, mint ami idáig volt. persze távol álljon tőlem új kezdetek és piros filccel vastagon meghúzott korszakhatárok emlegetése! ez csak olyan cseppnyi megújulás, aprócska mutáció. csak amolyan praxiológiai fejtegetés.