pilinszky: ne félj

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

látszik már a vége

hetek óta ez első igazán jó napok. csendes, tevékeny, önként vállalt kivonulás a világból - törékeny béke.

dolgozom a tanulmányaimon, tervezem a még tovább tanulást, rendet teszek a tárgyi környezetemben. és még egy 20ezrest is találtam az egyik fiókban.

"Nem vígasztalás, pusztulás, / csak minden együtt: semmi más." J. F.

szeretnék kis szavakat használni az életemre, mert pontosan tudom, hogy a problémáim nem súlyosabbak, mint bárki más problémái. kis szavak, kis érzések, kis álmok, kis tragédiák - erre vágyom. hogy ne legyen minden ennyire félelmetesen komoly és végzetes, mert én sem vagyok az.

egy csomó mindent már leírni sem tudok, nem hogy megélni vagy kimondani.

sárospatak és ami körülötte van

IV. Szerelem miatt beteg

Szerelmes

Aesculápi, kérlek szépen, tégy jót velem,

Nagy az én szivemben belöl a' Sérelem,

De nyavalyám jelét kivül is viselem,

Mi lelt és mi bajom, okát allig lelem.

Valami nyavalya mint meg sárgitotta,

Rósa szin ortzámat mint el hervasztotta,

Imé, látod, testem hogy meg fonnyasztotta,

Tsontomhoz börömet épen ragasztotta.

Ortzáimon költek rósák, s. Liliomok,

Már ollyanok, mínt a halovány tzitromok,

Vagy mint a' feketés és szintelen homok,

Mind öszve húsz, harmintz fontot allig nyomok.

Fogyok, mint a gyertyá, éjjel nem alhatom,

Nappal sohajtozom, soho nem nyughatom,

Nem tudom, miböl lett, de van nagy bánatom,

Szivem tsak allig vér, mikor tapogatom.

Sokszor a jaj szót is el ejtem kéntelen,

Mivelhogy másként is vagyok erőtelen, 

Úszkál könyveímben a' szemem szüntelen,

Meg szorúlt szivemnek fájdalma szertelen.

Aesculapius

A' szerelem lángja szivedet égeti,

Szinedet s testedet e' baj vesztegeti.

Szerelmes

Felölem, azt tudom, senki nem hiheti,

Az szerelem nem az illyeket illeti.

A' betses tsokokat Kláris ajakokra

Rákják a Leányzók, nem illy fonnyattakra,

Bátor tolnám magam én valami vakra,

Ha meg tapogatna, vágyna furtsábbakra.

Machaon

Néked is nyalták ám addig az ajakad,

Míg olly káka formán nem állott a' nyakad,

Ha száj jaj szókra, nem hív tsókra fakad,

Úgy a' szerelemnek hamar nyaka szakad.

Én azt commendálom, kerüld a' tsókokat,

Most is halálosan meg sinled azokat,

Azok gerjesztettek olly sebes lángokat,

Mellyek meg emésztik benned a' tsontokat.

Fogd a' Recipéket és a' réguládat,

Ezek szerint folytasd mindég diétádat.

A' Léányokat úgy nézd, mint egy darab fát!

A' tsókokat kerüld, mínt a' vipera mérget!

A' fonóba ne járj!

Algebrát tanúlj!

Tsak a száraz lótzán hály!

Ha Leánnyal kell beszelned, nézz el a' feje felett!

Ha mosolyog, dugd bé a szemed!

Ha rád katsint, kőpj a szemébe!

Az ablakon, az utzákon ne átsorogj!

Szint úgy izzadj bele, úgy tanúlj!

Szerelmes

Meg probálom, talam, talam hogy ha lehet.

(RMDE I/2. 951-952.)

2013

az év, amikor elfogytak a szavaim. kimondani bármit is csak befelé mertem, kifelé néha már beszélni sem volt erőm.

az év, amikor a legtöbb érzés ki nem mondott maradt, a legtöbb szó meg nem hallott és a nagy szerelmek el sem kezdődtek.

az év, amikor majdnem.