divathóbort

a hátul hosszú elől rövid szoknyákról ez jutott eszembe. :)

budapesti agyfasz

két Cserkén eltöltött hét után újra tiszteletemet tettem a fővárosban, és lendületből sikerült megdöbbentenie a sok otromba, udvariatlan, csőlátású idiótának. valahogy vidéken nagyobb a közösségi kontroll és kevésbé tudnak érvényesülni az ilyen barmok. mondom a sztorit:

két 8 éves kisgyerek, Anya és én vonattal indultunk haza a délutáni mozizásból. ritka, hogy a nyugatiban nem áll benn eleve a Monor felé járó vonat, de most szerelvény sehol, csak a peronon tömeg. szerencsés véletlen, hogy jól tudtam magam pozicionálni, így szinte elsőként szálltam fel, hogy egy négyes ülést lefoglaljak (fülkénként 2 ilyen van). Anya és a két gyerek nyilván nem szállt be az ajtóban kialakult lökdösődésbe, ők kb 30-45 másodperccel később tudtak csak felszállni. 

ott álltam a "négyes"ben, jött egy dagadt nő, hogy szabad-e, én meg lelkiismeretem furdalása nélkül mondtam, hogy "nem, foglalt." duzzogva bár, de elfogadta, és leült az akkor még kb 30 szabad hely egyikére. a következő, idősebb nő szintén megkérdezte, hogy "szabad-e," én meg szintén nemleges választ adtam. mire az az undok, flegma és arrogáns nőszemély elkezdett félhalnog megjegyzéseket tenni (az ilyentől már eleve feláll a szőr a hátamon), erre közöltem, hogy szükségünk van mind a négy helyre, mert ennyien vagyunk (ő egyébként egyedül,  volt, csomag nélkül volt). a reakció csak további puffogás. megjegyeztem, hogy ha gondolja, a két kisgyerekkel Monorig állunk, hogy ő el tudjon helyezkedni kényelmesen; erre közölte, hogy máshova is lehet ülni. 

és ez volt az a pont, amikor egyszerűen nem tudtam mit mondani, konkrétan megdöbbentett, hogy valaki, aki láthatóan tisztességes körülmények között élő, nem is kifejezetten öreg nő, ennyire gusztustalan és minősíthetetlen módon viselkedik. beláttam, hogy ilyen mérvű emberi butassággal nem lehet mit kezdeni. több problémám is volt a helyzettel:

1: megkérdezi, hogy szabad-e a hely, és személyes sértésnek veszi, ha nemet mondok. szerintem ebben mindenki látja az agyfasz-faktort.

2: mikor nemet mondok, a rendelkezésére álló 29 hely egyike sem felel meg neki annyira, hogy ne érezze kötelezőnek a megjegyzések félhangos mormogását.

3: amikor ezt nem hagyom szó nélkül, felsőbbrendűségének biztos és megnyugtató tudatában különböző kedves instrukciókkal lát el, hogy hova üljek én és a velem utazók - ezzel kapcsolatban annyit, hogy neki kéne elgondolkodnia azon, mekkora tapló dolog, ha egymaga be akar ülni egy négyesbe. erre egyébként két mentség van (és csak az egyiket tudom elfogadni): ha a kedves utas annyira gusztustalanul kövér, hogy máshova egyszerűen nem fér be, vagy ha nagy és nehéz csomagokkal utazik valaki. 

komolyan mondom, ez valami olyasmi, amit soha a büdös életben nem fogok elfogadni, lenyelni vagy szó nélkül hagyni. basszameg.

kalandos hetek

egy hét múlva ígérem hallatok magamról, de most még nagyon messze vagyok az éltemtől.

summa

na, hát a vártnál tovább tartott ez is.

volt egy tárgy, az utolsó vizsgám, és hármas lett. és én mazochista képes voltam elmenni javítani. végül is ötös lett, remek az átlagom és még az indexemet is sikerült időben leadni.

igazából ez volt a legjobb félévem. eddig.