?

hogy tud valami ennyire fájni és kelleni?

ótevilág

engem annyira nem értenek meg az emberek. vagy én nem értem meg őket, mindegy. a végeredmény tök ugyanaz.

ó te drága otdk...

nem az a baj, hogy fogalmam sincs arról, milyen nap lehet, de így azzal sem vagy tisztában, hogy a vizsgáim pontosan mikor is vannak. ma például lett volna, de meg voltak győződve róla, hogy a 8-a az bizony szerda, és nyilván a vizsga kezdete előtt kevesebb, kb 35 perccel, Budapesttől 35 km-re jut ez tudtomra.

na ilyenkor érzem, hogy a minden reggel 9től hajnali 5ig tartó munkanap súlyos következményekkel jár. már nagyon elegem van az otdk-ból és az összes naiv művészből és minden adatközlőből és a világból úgy általában. holnap vége lesz.

hozzászólási útmutató

szóval, csak a tisztánlátás kedvéért, néhány alapelv a kommentelésnél, amit ajánlok a figyelmetekbe:

1. örülök, ha hozzászóltok a bejegyzésekhez és várom a megerősítés vagy egyetértés mellett a kritikai észrevételeket is. a lényeg, hogy ne ragadjon bennetek semmi!

2. még csak az sem kell, hogy a neveteket feltüntessétek, minden további nélkül választhatjátok a névtelenséget. bár szeretem tudni, hogy ki olvas és kit késztetek bármilyen megnyilatkozásra, de ez természetesen nem elvárás vagy kötelezettség.

és akkor most jön az, hogy "de..."

3. nincs mocskolódás, nincs öncélú obszcenitás, nincs személyeskedés! ezeket - ahogy a való életben sem - egyszerűen nem vagyok köteles eltűrni, jó pofát vágni hozzá meg végképp nem. másrészt a személyeskedő, direkt nekem mint magánszemélynek célzott vulgáris beszólásokkal teljesen fölösleges a többi olvasót terhelni. mondtam már: nyilvános az e-mail címem, akiből kikívánkozik valami, az ott mondja. és ha még így is van hozzáfűznivalója, akkor azt névvel tegye és gerinccel. (és most összeszorítom a fogamat és magamba fojtom a személyeskedő megjegyzéseket, amiket itt tenni tudnék.)

kedves Névtelen!

az összes névtelen kommentelőnek és arctalan kritikusnak üzenem, hogy 1. a vállalhatatlan stílusban megfogalmazott kommenteket lelkiismeretfurdalás nélkül törlöm, 2. de bármilyen diskurzusra nyitott vagyok privátban, nem véletlenül nyilvános az e-mail címem, 3. basszameg, ez továbbra is az én blogom, pontosan azt írok le amit akarok és semmivel kapcsolatban nem fogok elnézést kérni. minden bejegyzés a pillanatnyi érzéseimet, problémáimat vagy indulataimat tükrözi, senkit nem buzdít arra, hogy márpedig tessék ugyanezt érezni vagy gondolni, ugyanazokon a dolgokon felháborodni, 4. az is előfordulhat, hogy revideálom az álláspontomat, hogy megváltozik a véleményem vagy csak felülemelkedem egy problémán és ehhez (mint ahogy bárki másnak is) minden jogom megvan, 5. a legutóbbi Névtelennek csak annyit tudok mondani, hogy ritka egyszerű ember lehet, ha az én személyes vívódásomban uszítást lát, de nem fogok semmit sem megmagyarázni a leírtakból, mert nyilvánvalóan roppant egysíkúan gondolkodik a felvetett problémáról (és igen, ez volt az a személyeskedő stílus, amit már a hozzászólásában is vérlázítónak éreztem, gondoltam pedagógiai jelleggel megmutatom, milyen érzés).

végül, de nem utolsó sorban annyit tennék hozzá, hogy nem kötelező olvasni ezt a blogot. senkinek. ha pedig valaki mégis marad és nem ért velem egyet, kérem szépen, győzzön meg! akár itt, akár e-mailben, minden konstriktív vitában örömmel részt veszek és érdekel más motivációja, meggyőződése, de a személyeskedő kioktatást semmilyen körülmények között nem tartom elfogadhatónak.


(és most nagyon büszke vagyok magamra, hogy higgadt tudtam maradni.)

axióma

az ember legnagyobb tévedése a csalhatatlan önismeretébe vetett hit.

wedding dress

időről-időre, általában pótcselekvésként, előveszem az esküvő témát, mert a rengeteg ezzel kapcsolatos tennivaló hosszú időre leköt, de olyan szinten, hogy még a lelkiismeretem is elfelejt furdalni. apró, pici lépésekkel haladok a teljesség felé, tulajdonképpen a következő 1-2 évre még nincsenek ilyen terveim (a dédimamám nagy bánatára, aki kényszerű vadházasságomért az egyetemet okolja és szerintem hamarosan tettlegességig fajul a dolog, szóval vigyázz BTK! jön a dédim...).

az újabb tisztázott kérdés az esküvői ruhám szabását érinti: A-vonalú vagy görög fazonú ruhám lesz, semmi mély dekoltázs és a pánt nélküli felsőrészekkel is fenntartásaim vannak. szívesebben viselnék valami olyasmit, ahol könnyű csipkével fedi a vállaim, de a csipke nekem egyébként is nagyon tetszik - persze mértékkel. most lusta vagyok képeket is keresni illusztrációként, de amint sikerül előrelépnem az egyéb teendőimmel erre is szakítok időt. :)

motiváció

szeretnék kérni egy dömpernyi motivációt, mert én pillanatnyilag sehol sem találok magamban. cserébe fel tudok ajánlani remek zenéket, amiket most találtam, csodás könyveket, amiket most olvastam, skandináv keresztrejtvényeket, amiket még nem fejtettem meg és izgalmas filmeket, amiket mindenkinek látnia kell.

vagy egy lovat. najó, azt azért nem, de egy kis lovaglást simán.

búék

annyira jól sikerült a szilveszteri buli, hogy hiába késett 1 órát hazafelé a vonat, én ezt észre sem vettem.

pedig rajta ültem.