krisztina

beköltöztem. rögtön a saját képemre formáltam a lakást: a fiú segítségével komoly tereprendezésbe kezdtünk és most kész. van ágy, asztal, és egy nem működő tévé - pont elég. meg egy csomó kérdés, hogy mennyire szabad otthon éreznem magam, ha már most tudom, hogy csak félévre maradok? nem élhetek hónapokon át bőröndből, de túlságosan meggyökeresedni sem akarok itt, mert aztán fájna a költözés tovább. megint. félek, hogy megszeretem a helyet, és nem akaródzik majd elmenni. 

u.i.: az első este tükrében nem tartom lehetetlennek, hogy én fogok csendháborítás miatt rendőröket hívni, mert a süket öregek ordíttatják a tévét, én meg nem tudok aludni. a szomszéd bácsi meg szerintem titokban a vécében dohányzik, mert a lichthof-on át érzem a füstöt a miénkben is. az öregekkel csak a baj van, képtelenek viselkedni. majd kérem a panaszkönyvet.  

a visszaszámlálás vége

ma.

az elmúlt néhány hónapban a sokadik költözés, sokadik pakolás és cipekedés. olyan rutinom van már, hogy semmi aggodás nincs bennem. izgatott vagyok, kicsit még félek is, de a legnagyobb problémám továbbra is az, hogy törzskocsmát kell találnom a moszkva térnél. javaslatok?

[ ez azoknak a szavaknak a helye, amiket végül nem találtam meg. blabla ]

megoldáskeresés

tipikus szenvedő alkat vagyok. vagy kinövöm, vagy megtanulok együtt élni ezzel. vagy folyton részeg leszek.

most meg nevetek magamon, miközben sírni lenne kedvem. tévedések végjátéka.

vers

semmiért egészen

BBV-FILL-001

ilyen egy este a filléresben. vagy még ilyenebb... azt hiszem ez hiányzik legjobban az egész egyetem dologból. sebaj, ha csak ugyanennyire lesz jó a BBV-FILL-002 kódú kurzus, már nem leszek elégedetlen. ;)

párbeszédpanel

- és tudod most gólyatáborban van, mint szervező.
- na, az tök jó lehet.
- eegen. csak az a rengeteg részeg, alig-ruhás gólyalány... tudod, én is voltam gólyatáborban, és pontosan tudom, hogy az ilyenek mit akarnak a szervezőktől. vagy a szervezőkkel.
- akkor álcázd magad gólyának! ;)
- gondoltam rá, és ezzel még nem is lenne probléma. na de gépésznek??!! pfujjj.
- :D
- inkább nem. tegyük fel, hogy megbízom benne.

idén nem SZINezem újra.

eldőlt, nem megyek a SZINre. ez egyrészt nagy szomorúsággal tölt el, mert nálam ha fesztivál, akkor irány szeged, de idén én már annyit sátoroztam, annyi pénzt ittam el, annyit buliztam, hogy vágynék valami igazán pihentetőre.

épp ezért jött kapóra, hogy a nagybátyámék a kistestvéremet és engem is elhívtak orfűre. vízpart, vidék, napsütés (akarom mondani: kánikula) és cicák. viszek egy-két jó könyvet, bikinit és netbook-ot, hogy azért dolgozni is tudjak a beadandómon, és felkészítem magam lelkileg a költözésre, a tanévkezdésre, a dolgozó lányok életére és mindarra, ami várhat rám. és természetesen feltöltöm a készleteket, hogy a váratlan helyzetekkel is könnyedén megbirkózhassak.

ez azzal is jár, hogy a hétvégéig elérhetetlen leszek: nem születnek új blogbejegyzések és legfeljebb telefonon lehet velem kommunikálni. de ha nem muszáj, akkor inkább ne. :D

fényképalbum

csak hogy mindenki irigykedhessen. :P ez a néhány kép az albérletet ábrázolja, kívülről-belülről, alulról-felülről, ahova kötözöm. már csak kicsikét több, mint egy hét!

érdekazonosság

nos, hát legalább a problémák közül az egyik, és jelen pillanatban a legsürgetőbb, megoldódott. sose gondoltam volna, hogy a blogszférának nem csak kedves ismerősöket vagy remek postokat köszönhetek, hanem lakótársat is. Glósóli és én is kétségbeesetten kerestünk valamit/valakit: ő olcsó, jó helyen lévő albérletet, én pedig rendes, kedves, megbízható lakótársat. amikor a nagy szellemeket terelgeti kitartóan egymás felé az univerzum, hogy aztán mindenki számára gyümölcsöző legyen a találkozás. :)

legalább érzem, hogy élek

ó te szentséges ég! az életem most leginkább megoldásra váró problémák közös metszeteként írható le - amikor minden összejön.

a tuti kis albérlet, amire rátaláltam, ugyan továbbra is stabilan tartja magát, de a két lakótársam közül az egyik már ki is hullott (önhibáján kívül, tök érthető okból, de ettől a probléma megoldásra vár), szóval sovány malac vágtában kajtatok az éteren keresztül, és keresem potenciális lakótársamat. Reménykedem a mihamarabbi egymásra találásban, kedves Valaki! (jelentkezni nálam. ;) )

a nyár eleji tiszaladányi néprajzi gyűjtőmunkát ugyan elvégeztem tisztességesen, de most jön csak a neheze: az anyagok tisztázása, rendszerezése, összefoglalása... és egy 15-20 oldalas tanulmány megírása mindabból, amit sikerült anno júliusban összeszedni. csak elkezdeni nehéz, én ezt tudom, de "ki időt nyer, életet nyer" alapon egyre csak halogatom a dolgot. hiba! holnaptól tényleg csinálom ...

ki kell találnom, akarok-e SZINre menni. ez egy melodramatikus magánszám, amiben ha akarna sem tudna senki segíteni, mégis irtó nehezen hozom meg a döntést. pro és kontra azonos súllyal van jelen, én meg vívódom egyre, ami senkinek sem jó.

és önéletrajzot írok, munkát keresek, költözést koordinálok, fejben tologatom a bútorokat egyik faltól a másikig és az ikea honlapját böngészem olcsó ruhatároló rendszerek után kutatva. aki mindezekben tök hasznos tanáccsal esetleg kézzel fogható segítséggel tud szolgálni, ne fogja vissza magát! (miért is kételkedem abban, hogy hosszú tömött sorokban fognak az emberek állni az ajtóm előtt, hogy önként és dalolva siessenek segítségemre a bajban ... haha.)

... és akkor a saját, kusza kis lelkivilágom vélt vagy valós problémáiról szó sem volt. mert szeretem megnehezíteni az életemet. azért.

változtatások

kicsit módosítottam a sablonon (akarom mondani: teljesen átalakítottam). e mögött semmilyen ésszerű indok nem húzódik meg, egyszerűen most így jobban tetszik, aztán miért is ne kísérletezzen az ember - ez csak egy blog. másrészt kivettem a twitter modult, legyen inkább egy irányú a dolog, csak onnan ide, de innen ne oda. más technikai infóval nem szolgálhatok.

u.i.: nem tudok önéletrajzot írni, csak motivációs levelet. jelentheti ez azt, hogy fogalmam sincs, ki is vagyok, csak azt tudom, hova tartok? és ha már önéletrajz, akkor amerikai vagy hagyományos? tanácstalan vagyok.

 

olyan vagyok mint a zengedelem

hogy svédországról ne csak az ikea jusson eszünkbe

hello széll kálmán tér, jövök.

mondhatni véletlenül, látatlanban találtam magamnak albérletet, ahol a következő szemesztert fogom eltölteni. ebben, figyelembe véve, hogy milyen hirtelen és meggondolatlanul tudok cselekedni, semmi különös nincs.a dolog gyakorlatilag már véglegesített, most mégis izgulok.

ma megyek a terepbejárásra, ahol ki fog derülni, hogy jók voltak-e a megérzéseim: szép-e, jó-e, élhető-e a lakás? bizakodó vagyok. bár mivel a lakótársaimról egészen biztosan tudom, hogy nem lesz gond velük, legfeljebb közösen szidjuk a huzatos ablakot, a recsegő parkettát, a csöpögő csapot a konyhában vagy a szomszéd nénit, aki jobban őrzi a gangot, mint akármilyen vadászkutya. persze az előzetes információim nem katasztrófa sújtotta övezetként írták le a lakást, de mindenre fel kell készülni.

"bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport." - bízom is, na meg a puskaporomat is készenlétbe helyeztem, ha esetleg nekem kéne leszámolnom az idegesítő szomszéd nénivel.    

mindentől messze

olyan könnyen beleszoktam a jóba. most újra nagy, nehéz féltés ül a mellkasomra és számolom a napokat.

pont, mint karácsony előtt, kisgyerekként. csak most nem a jézuskát, hanem a fiúmat várom haza. :)

perseidák

a csillaghullást tavaly nagyvelegen néztem meg. az ifis gyerektábor utolsó, tábortüzes estéjén féltucat hullócsillagot láttam, és mivel nagy szükségem volt a bárhonnan érkező szerencsére, én kívántam, mint a kisangyal. ezer kérésem volt, és talán néhány teljesült is.

idén tamásiban voltam és egyetlen csillagot sem láttam, nem hogy hullót... viszont a felhők szépek voltak. és különben is, az életem most annyira meseszerű, hogy fogalmam sincs, mit kívánhatnék még. örömmel hagyom meg a hullócsillagokat a rászorulóknak - amilyen anno én is voltam.

önmagam butítom

az egyik netes női magazin cikke alapján úgy vélem, borderline (avagy határeseti) személyiségzavarral küzdök. minden egyes tünetet felfedeztem magamon, látom a személyiségfejlődésemben azokat a töréseket, amik idáig vezettek. nem is beszélve a genetikai hajlamról! ó jajj, mi lesz most velem?

tanulság: ne olvassak netes szemetet, áltudományos okfejtéseket.
tanulság2: végleg le kell számolni a hipochondriával.

mára valami varázslatosan szépet

talán

"... és ha elkészülök, a munkám korszakalkotó lehet a győri elek kutatásban. talán egyszer belőlem is bibliográfiai tétel lesz."

egy bölcsész álmai című rovatunkat olvasták.

helyzetgyakorlat

nem az a lány vagyok, nem abból a buliból. nem táncoltunk, nem arra a számra. nem kérdezted, nem mondtam meg a nevem.

nem akarom, hogy ne keress.

slam poetry

http://simonmarton.wordpress.com/2011/08/05/villamrandi-millenaris-piknikes-margo-slam-szovegek/

"te vagy a nyári terasz, 20 üveg kőbányai
a Badacsony vagy és Tihany, egy túlfűtött évszak álmai."

olvassatok Simon Mártont, mert ez így nagyon jó és vicces... bár 20 üveg kőbányai azért mégis csak 20 üveg kőbányai.

zene a mai napra

kívül-belül élet

most mindenhol csak átutazó vagyok: városokban, albérletekben, életekben. a stabilitást sikerült magamban megtalálnom - minő kellemes meglepetés. ideje volt már, azt kell mondanom.

az a 21

a 16. pont teljesítve. lassan, de annál biztosabban fogyatkozik azoknak a dolgoknak a száma, amiket meg akartam tenni a 21. születésnapom előtt. késésben vagyok, tudom, de fogjuk fel mindezt egyszerű utómunkaként. úgy elegánsabb.

és ez is itt...

publikus, vagy legalábbis lehetőségként felkínált olvasnivaló - hátha lesz még néhány őszies nyári délután, amikor jól jöhet.