2015. június 22., hétfő

családi idill

meddig terjed a gyerek hatásköre? hogyan lehet kezelni a képmutatást, agressziót, mentális terrort és az apai hatalmaskodást? nekem már nem fáj, megtanultam vállat rándítani és kisebb érzelmi kilengés után - ha nem is éppen mosolyogva, de - elmenni ezek mellett. és a kisöcsém? és az anyám?

nem sok minden van, ami miatt apaként hálás lehetek neki. üzletemberként elismerem, anyagi támogatását köszönöm és igyekszem megfelelni a cserébe megfogalmazott elvárásoknak, de mint szülő, az én szememben már régen megbukott. bár ne kötne hozzá semmi. bár ne riasztana a hasonlóság. bár tudnék ennél többet, jobbat és emberibbet mutatni magamból.

a kiábrándulás egy idő után nem fáj, csak tompává és érzéketlenné tesz minden iránt, ami abból az irányból érkezik.