Szerelmes
Aesculápi, kérlek szépen, tégy jót velem,
Nagy az én szivemben belöl a' Sérelem,
De nyavalyám jelét kivül is viselem,
Mi lelt és mi bajom, okát allig lelem.
Valami nyavalya mint meg sárgitotta,
Rósa szin ortzámat mint el hervasztotta,
Imé, látod, testem hogy meg fonnyasztotta,
Tsontomhoz börömet épen ragasztotta.
Ortzáimon költek rósák, s. Liliomok,
Már ollyanok, mínt a halovány tzitromok,
Vagy mint a' feketés és szintelen homok,
Mind öszve húsz, harmintz fontot allig nyomok.
Fogyok, mint a gyertyá, éjjel nem alhatom,
Nappal sohajtozom, soho nem nyughatom,
Nem tudom, miböl lett, de van nagy bánatom,
Szivem tsak allig vér, mikor tapogatom.
Sokszor a jaj szót is el ejtem kéntelen,
Mivelhogy másként is vagyok erőtelen,
Úszkál könyveímben a' szemem szüntelen,
Meg szorúlt szivemnek fájdalma szertelen.
Aesculapius
A' szerelem lángja szivedet égeti,
Szinedet s testedet e' baj vesztegeti.
Szerelmes
Felölem, azt tudom, senki nem hiheti,
Az szerelem nem az illyeket illeti.
A' betses tsokokat Kláris ajakokra
Rákják a Leányzók, nem illy fonnyattakra,
Bátor tolnám magam én valami vakra,
Ha meg tapogatna, vágyna furtsábbakra.
Machaon
Néked is nyalták ám addig az ajakad,
Míg olly káka formán nem állott a' nyakad,
Ha száj jaj szókra, nem hív tsókra fakad,
Úgy a' szerelemnek hamar nyaka szakad.
Én azt commendálom, kerüld a' tsókokat,
Most is halálosan meg sinled azokat,
Azok gerjesztettek olly sebes lángokat,
Mellyek meg emésztik benned a' tsontokat.
Fogd a' Recipéket és a' réguládat,
Ezek szerint folytasd mindég diétádat.
A' Léányokat úgy nézd, mint egy darab fát!
A' tsókokat kerüld, mínt a' vipera mérget!
A' fonóba ne járj!
Algebrát tanúlj!
Tsak a száraz lótzán hály!
Ha Leánnyal kell beszelned, nézz el a' feje felett!
Ha mosolyog, dugd bé a szemed!
Ha rád katsint, kőpj a szemébe!
Az ablakon, az utzákon ne átsorogj!
Szint úgy izzadj bele, úgy tanúlj!
Szerelmes
Meg probálom, talam, talam hogy ha lehet.
(RMDE I/2. 951-952.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése