2014. június 20., péntek

álmomban sírtam

álmomban sírtam. arra keltem, hogy folynak a könnyeim, de mégsem érzek fájdalmat. azt már nem tudom, mit álmodhattam, de reggel még láttam a sós árkokat az arcomon, a párna hagyta ráncokat kitöltő vádik nyomát.

örömkönnyek. más magyarázat nincs, nem lehet, mert most olyan jó minden, hogy 1. tudom, el fog múlni, még mielőtt igazán élvezni merném 2. (de) nem ér el engem a fájdalom 3. túlcsordul bennem a hála és 4. szeretet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése