egy újabb kudarc margójára

vannak felismerések, amik nagyon szorosan követik egymást, kéz a kézben járnak és óriási terhet vesznek le az ember válláról. annak belátása, hogy én sosem tudtam fontosabb lenni a saját téveszméinél vagy kényszerképzeteinél, az egyik. ami még ennél is felszabadítóbb, hogy akkor már magyarázkodnom sincs miért. a cserébe járó durva cinizmusért amúgy sem fogok házhoz menni, bármilyen jó érzékkel is tudom alakítani a mártír figuráját.