kontraszt

mozgalmas napok vannak mögöttem. és azt hiszem minden fáradtság, ami felhalmozódott bennem, most követel teret magának, és hirtelen úgy érzem, nincs bennem semmi kedv, semmi türelem. ami az elmúlt csodás napok tükrében szörnyen lehangoló. De nyavalygás helyett lássuk, hogy mi is történt?

kedden Mikulás napja volt, és megleptem a kis barátomat egy csomó déli gyümölccsel és egy orrszarvúval. ezt azért nem minden fiú mondhatja el magáról... és még csak jól sem viselkedett.

a szerda, csütörtök és péntek teljes mértékben alá volt már rendelve a tiszaladányi gyűjtőmunkák eredményét bemutató konferenciának, lázasan készült kis csapatunk (diákok és tanárok együtt), hogy beszámoljunk arról, hogy is tart ki-ki a maga munkájában. szerencsére az aggodalmak ellenére mindenki jól szerepelt, és a közönség is létható élvezettel hallgatta az előadásokat - ez azért is külön öröm, mert a tiszaladányiak közül is többen eljöttek, nem kis utat téve meg csak azért, hogy lássanak és halljanak minket.

én személy szerint remekül éreztem magam, és külön öröm a rengeteg pozitív visszajelzés, gratuláció, elismerő szó a tanáraim és a falubeliek részéről. ilyenkor érzem, hogy remekül haladok, jó helyen vagyok és megéri foglalkozni Győri Elekkel - olyannyira, hogy a szakdolgozatomat is ebből írom.

szóval az elmúlt hét minden szempontból nagyon jó volt, de ez a mai nap valahogy nem az enyém. mindegy, majd kiheverem.