kedves Névtelen!

az összes névtelen kommentelőnek és arctalan kritikusnak üzenem, hogy 1. a vállalhatatlan stílusban megfogalmazott kommenteket lelkiismeretfurdalás nélkül törlöm, 2. de bármilyen diskurzusra nyitott vagyok privátban, nem véletlenül nyilvános az e-mail címem, 3. basszameg, ez továbbra is az én blogom, pontosan azt írok le amit akarok és semmivel kapcsolatban nem fogok elnézést kérni. minden bejegyzés a pillanatnyi érzéseimet, problémáimat vagy indulataimat tükrözi, senkit nem buzdít arra, hogy márpedig tessék ugyanezt érezni vagy gondolni, ugyanazokon a dolgokon felháborodni, 4. az is előfordulhat, hogy revideálom az álláspontomat, hogy megváltozik a véleményem vagy csak felülemelkedem egy problémán és ehhez (mint ahogy bárki másnak is) minden jogom megvan, 5. a legutóbbi Névtelennek csak annyit tudok mondani, hogy ritka egyszerű ember lehet, ha az én személyes vívódásomban uszítást lát, de nem fogok semmit sem megmagyarázni a leírtakból, mert nyilvánvalóan roppant egysíkúan gondolkodik a felvetett problémáról (és igen, ez volt az a személyeskedő stílus, amit már a hozzászólásában is vérlázítónak éreztem, gondoltam pedagógiai jelleggel megmutatom, milyen érzés).

végül, de nem utolsó sorban annyit tennék hozzá, hogy nem kötelező olvasni ezt a blogot. senkinek. ha pedig valaki mégis marad és nem ért velem egyet, kérem szépen, győzzön meg! akár itt, akár e-mailben, minden konstriktív vitában örömmel részt veszek és érdekel más motivációja, meggyőződése, de a személyeskedő kioktatást semmilyen körülmények között nem tartom elfogadhatónak.


(és most nagyon büszke vagyok magamra, hogy higgadt tudtam maradni.)