2013. április 6., szombat

a rutin meg az évek

a következő történet valamennyi szereplőjét ismerem, de egyik sem én vagyok.

adott egy fiú és két lány. lány1-et már évek óta ismeri, de néhány hónappal ezelőtt őrült módon egymásra találtak. hihetetlen szenvedély, rapszódikus viszony és végülis semmi kézzelfogható eredmény. lány2 viszonylag friss ismeretség, de egy kedves, gondoskodó teremtés, ami üdítő változatosság lány1 kissé hisztérikus és kiszámíthatatlan viselkedéséhez képest. a fiú úgy döntött, lány2-vel érdemes megpróbálni egy kapcsolatot. lány1 nyilván ezt irtóra zokon vette, de néhány nap és kisebb-nagyobb drámázások után előállt a farbával: igen, eddig ő volt elutasító, de kell neki a srác. mégis. a helyzet tehát a következő: a fiú remekül működő, de még friss kapcsolatban van lány2-vel, de azt a fajta őrült vonzalmat, amit lány1 iránt érez, nem pótolhatja semmi és senki.

mit kéne tennie a srácnak?

én azt javasoltam, hogy ha egy kicsit is szereti lány2-t, akkor szakítani fog vele, mert amíg nyitott kérdések vannak lány1 és közte, addig gondolatban, érzelmileg és adott esetben fizikailag is hűtlen lesz hozzá. a lány1 iránt érzett lángolás egyébként sem tartható fenn hónapokon keresztül, miközben folyamatosan el kell fojtani magukban az érzéseiket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése