van ez az új időszámítás, ahol az idő egyetlen értelmezhető mértékegysége, hogy mennyi telt el a szakítás óta. három nap, másfél hét... most már több, mint három. szinte szégyelltem, amikor a megismerkedésünk napja úgy telt el, hogy éppen nem gondoltam rá. aztán rájöttem, hogy emiatt aztán már végképp nem kell rosszul éreznem magam. meg egy csomó minden más miatt sem, amiért két éven át igen.
nem tudom eldönteni, hogy ő maga, vagy a kapcsoltunk hiányzik, még ha ennek a különbségtételnek látszólag nincs is semmi értelme. nem tudom, mikor simulnak el bennem az indulatok, enyhülnek a fájdalmak vagy halványul az a sok boldog emlék, de már tudok vágyni egy olyan boldogságra, ami független tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése