másfél hete eljutott a kettőnk beszélgetése arra a pontra, amikor már nem volt más választásom, mint tényleg kimondani, hogy vége. nem nagyon tudok róla mit mondani, pár nap alatt az érzelmek egész skáláját jártam be, a kétségbeeséstől kezdve a haragon át a belenyugvásig. most valahol ott tartok, hogy bármilyen vonzó alternatívának tűnt is pár nappal ezelőtt belehalni ebbe az egészbe, ma már kénytelen vagyok elfogadni, hogy ezt is túl fogom élni.
csak a sosem volt jövőnket sajnálom, az nagyon fog hiányozni.
hát ja, lefelé görbülő szájszélek, azok vannak.
VálaszTörlés