22 év (?!)

sose  gondoltam, hogy az idő egyszerű, folyamatos múlása ilyen szörnyű hatással lehet rám valaha is.

nyáron 22 éves leszek... tudom, hogy ez nem az a bizonyos 3. vagy 4. "X", amitől általában tartani szoktak, hanem egy alapvetően semmitől sem különleges sokadik születésnap. de én még semmitől nem féltem ennyire.

túl sok ez ahhoz, amit eddig csináltam, nyomtalanul feloldódik az években mindaz a kevés kis eredmény, amit elértem, megvalósítottam vagy célok, amiket végül hagytam a p'csába. de valahol mégis csak kevés ez a 22 év ahhoz, hogy kész emberként álljak a világban, mindent értve és elérve.

válságban vagyok - egzisztenciális értelemben. ki vagyok én? hol vagyok most és merre tartok? ha vannak is céljaim, mindent megteszek azért, hogy elérjem őket? van valami, amit már mostanra meg kellett volna tennem, tudnom kellene, ismernem vagy  elengednem?

én nem tudom, hogy van ez másnál. de nekem most minden olyan kettős: túl sok vagy túl kevés, több kell vagy nem elég. szörnyen érzem magam, amikor az is kezd szétesni bennem, amit kerek egésznek hittem, amihez úgy gondoltam, hogy nem férhet kétség.

és még semmit sem tudok arról, mi lesz velem utána... legalább az elmúlt 22 évet ismerem, de hogy utána mire számíthatok, rejtély. mindegy, hamarosan úgy is kiderül.