húsvét

ha lesz családom, férjjel, gyerekekkel, kutyával, macskával és porcicákkal a kanapé alatt, tuti hogy hagyományos húsvétot fogok tartani. rokonjárással és locsolkodással, ezeknek minden kellemes és kellemetlen velejárójával. nem azért, mert néprajzosként valamilyen önként vállalt kötelezettségnek érzem, hanem mert hiányzik.

gyerekként szépen kidolgozott rendje volt az ünnepnek. több napos készülődés előzte meg, ráhangolódás, aztán maga a húsvét hétfő. a rokonok látogatása, beszélgetések, játék a közelebbi és távolabbi unokatestvérekkel, majd a levezető délutáni játék a forrásnál. ibolyát szedtünk, sárkányt eregettünk...

biztos vagyok benne, hogy az emlékezet sok mindent megszépít, de az összességében az egész hiányzik. és noha azóta is minden húsvét emlékezetes, de igazán csak azok maradnak meg különlegesnek.