fél éve, amikor elkezdtem lovagolni, eleve nem volt kérdéses, hogy nem érem be azzal, ha egyszerű "hobbistakén" lötyöghetek a nyeregben. felmérve a lehetőségeket és a rendelkezésre álló eszközöket, a díjugratás mellett döntöttem - na meg azért is, mert csodálatos látni, ahogy ezek a hatalmas állatok könnyed eleganciával ugranak át 100, 110, 120 vagy akár 160 cm-es akadályokat. a céljaim persze a realitás talaján maradtak: öreg és elfoglalt vagyok már ahhoz, hogy élsportolói ambícióim legyenek (különben is, azt már próbáltam), de az, hogy versenyeken méressem meg magamat és Szájhőst, nagyon is elképzelhetőnek tűnt.
...és tegnap életemben először ugrottunk Szájhőssel! neki nyilván nem ez volt az első alkalom, de én még sosem próbáltam (az, amikor Csanád önhatalmúlag úgy dönt, hogy lusta lépni még egyet, inkább ugrik egy nagyot - na ezt inkább nem sorolom ide :). csodálatos volt, egyszerűen leírhatatlan. persze, én bénáztam eleget, próbáltam szabotálni a sikert, de Nyúl úr (igen, ő még mindig Szájhős... ) minden egyes ugrást hiba nélkül megcsinált. persze, ez még csak 40-50 cm volt, ezt jó lenne a későbbiekben megháromszorozni, de ugye valahol el kell kezdeni.
a legjobban annak tudtam örülni, hogy Szájhős ilyen jól teljesített: kiderült, hogy egyáltalán nem reménytelen eset, sőt! napról-napra ügyesebbek leszünk és talán nem is lehetetlen, hogy belátható határidőn belül rajtengedélyt szerezzünk.
így szép indítani a tavaszt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése