az elviselhetetlen pillanat, amikor otthon csendjét darabokra tépi a hazaérő családtagjaim által keltett zaj és felfordulás... kedvem lenne eret vágni magamon, mert ezt ép ésszel nem lehet kibírni.
a tévét persze rögtön be kell kapcsolatni és ezredszerre is megnézni valami közepesen unalmas és ostoba műsort a "diszkáverin." a kisöcsém gyakorlatilag csak ordítva tud beszélni, mert az nem létezik, hogy ne mindenki az ő hangját hallgassa. nettó állandóan magyaráz, lehetőség szerint értelmetlen és 10 éve kor felett mindenki számára irreleváns dolgokról. anya meg olyan vádlón néz rám, mintha minimum romba döntöttem volna az otthonát, pedig mindössze annyi történt, hogy egy poharat ott felejtettem az asztalon. szuper, szuper.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése