keresztanya-lánya program

amikor Dórával már egy közös kocsmázás helyett inkább beülünk a Café Zsivágóba egy forró csokira/kávéra és egy répatortára (jegyzem meg, mind isteni finom volt), akkor azzal az érzéssel sétálok haza, hogy ez nem a gyengeségünk jele, hanem valami más.

a "felnőtté válás" és más nagy szavakkal most inkább mégsem dobálózok, de határozottan érzem az ebbe az irányba mutató tendenciát. és ez jó.