a blogolás örök dilemmája: ha nem történik semmi, nincs mit leírni. a blog unalmassá válik, az olvasók száma végzetesen lecsökken. ha zajlik az élet, és lenne mit leírni, nincs idő. a blog unalmassá válik, az olvasók száma végzetesen lecsökken.
szerencsére most ez utóbbi eset forog fenn, sok történés, kevés szabad perc. alkalmasint igyekszem több időt szánni a lejegyzésre, már csak magam miatt is - külső memória, így még több új élményt tudok befogadni a feledés folytonos veszélye nélkül.
a blog nem haldoklik, csak én is elkezdtem élni. juhú. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése