hosszas hallgatás. semmi életjel. eltűnés. sokszor volt szándék a megkerülésre, de nem volt semmi, ami annyira lezárult volna, hogy írni tudjak róla. bezzeg most!
ugyan még nincs benn minden jegyem az indexben és fogalmam sincs, mikor fogom leadni, de a vizsgaidőszakot lezártnak tekintem. lett amilyen lett, nem panaszkodom a jegyeim miatt (szerencsére nincs is miért), de sok volt és elég. sokat tanultam, és ezt a lehető legtágabban kell érteni: életről, magamról, másokról, egymásról. elköltöttem a tanulópénzemet, remélem jól sáfárkodtam.
ez a bejegyzés a csend megtörését szolgálja, semmit sem akar mondani vagy megmagyarázni. ha lenne célja, az annyiban ki is merülne, hogy érzékeltesse, nem ugyanaz fog ugyanúgy folytatódni, mint ami idáig volt. persze távol álljon tőlem új kezdetek és piros filccel vastagon meghúzott korszakhatárok emlegetése! ez csak olyan cseppnyi megújulás, aprócska mutáció. csak amolyan praxiológiai fejtegetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése