én és az életem

óhatatlanul is visszatekintek és megdöbbentő, amit látok.én nem szeretek, de muszáj a múlton töprengenem. még csak nem is a "mi lett volna ha...", egyszerűen így tudom megfejteni magamat. reflektálok az egyes helyzetekben adott reakcióimra, konstruálom a múltamat és magamat is.

néha kíméletlen vagyok, néha önmarcangoló. és van, amikor egyszerűen csak hihetetlen minden: mintha nem is velem történt volna. 

az elmúlt két évben nem csak a hajam lett hosszabb. és nem csak az éveim száma több. belőlem az elmúlt két év annyi mindent elvett, és olyan furcsa, új dolgokkal próbálta meg pótolni - hellyel-közzel sikerült is. és még nem jött el a nagy, romantikus összegzés ideje, de néha még ma sem merem elhinni, hogy valaki így tud szeretni engem.