2013. február 7., csütörtök

el camino

én nem nagyon szoktam keresni jeleket vagy utalásokat arra vonatkozóan, mit kéne tennem. úgy értem, nem fürkészem az ómeneket és alapvetően nem hiszek abban, hogy bizonyos véletlen utamba kerülő dolgoknak különösebb jelentése lehet. ez csak expresszionizmus, a lelkem visszhangjai. persze, néha én is úgy érzem, hogy valaki terelget, de erre inkább csak utólag szoktam rádöbbenni.

aztán van, amikor nem így. amikor ordítja bele minden ide az arcomba, hogy valamit tenni kell. és most el kéne döntenem, hogy figyelmen kívül hagyom-e mindezt, talán még tiltakozom is vagy csak hagyom, hogy történjenek dolgok.

és most ilyen zenéket hallgatok:


5 megjegyzés:

  1. Ritkán fordul elő, hogy értem is miről írsz. Katarzis-élmény, hogy most én vagyok az egyetlen, aki érti :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. számomra meg az, hogy legalább egyetlen embert találtam, aki megérti ezt most. :)

      Törlés
  2. És lehet, hogy a katarzisélmény valójában így írandó. Fene se tudja, egyiket se húzza alá.

    VálaszTörlés