lóbajok

sose gondolná az ember, micsoda aggodalomra adhat okot annak a puszta ténye, ha egy ló lefekszik.aki kicsit is jártas a témában, hirtelen féltucat okot tudna felsorolni és garantáltan nem szerepelne benne az, hogy "mert elfáradt." 

az én kis hülye lovam az elmúlt másfél-két hétben válogatott módszerekkel igyekezett egyik kétségből a másikba ejteni engem és kedves családomat - anyát azért, mert "jaj kisfiam," apát meg azért, mert "köszönjük doktor úr, akkor mennyi lesz? mennyi??!" én pedig órákat töltöttem, akár éjszakába nyúlóan is, az istállóban: bementem hozzá és az összes porcikáját végigsimogatva áramoltattam át belé a csít. mint mondtam, lassan két hete. 

a történet egy vénagyulladással kezdődött a jobb hátsó lábában, majd egy feltételezett babéziával folytatódott, közben többszöri belázasodás, fekvés, felállítás, maratoni sétálások az éjszakában, aggódás és kedélyes csevegés az állatorvossal. komolyan mondom, nem kívánom senkinek. 

a lényeg: most már úgy néz ki, hogy alakulunk. kezdi visszahízni azt a közel 60 kilót, amit leadott a megpróbáltatások közepette, a lázát tartósan le tudtuk vinni és a hangulata is érezhetően javult (az étvágyáról nem is beszélve). holnap ismét nyergelek és meglátjuk, mit szól a nagyfiú egy könnyed sétához - már csak annyi kéne, hogy ne szakadjon az eső. azt utálnám.