néha azon kapom magam, hogy olyan erővel szorítom össze a fogaimat, ami már fizikai fájdalmat okoz. ilyenkor az arcizmaim megfeszülnek, a számat összeszorítom, a halántékomon érzem, hogy emelkedik a nyomás és a nyelvemet a szájpadlásomhoz nyomom. mindeközben nagyon koncentrálok arra, hogy ez csupán derűs mosolygásnak hasson.
talán ha ilyen szigorú kontroll alatt tartom magam, akkor senki nem tud róla, mi zajlik odabent és talán semmi nem jut be odakintről; talán a harsány jókedvem miatt nem kapok újabb kérdéseket; talán megmaradok magamnak - ha már nem bízhatom magam másra. nem is gondolná az ember, hogy ebben milyen pokolian el lehet fáradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése