krisztina

beköltöztem. rögtön a saját képemre formáltam a lakást: a fiú segítségével komoly tereprendezésbe kezdtünk és most kész. van ágy, asztal, és egy nem működő tévé - pont elég. meg egy csomó kérdés, hogy mennyire szabad otthon éreznem magam, ha már most tudom, hogy csak félévre maradok? nem élhetek hónapokon át bőröndből, de túlságosan meggyökeresedni sem akarok itt, mert aztán fájna a költözés tovább. megint. félek, hogy megszeretem a helyet, és nem akaródzik majd elmenni. 

u.i.: az első este tükrében nem tartom lehetetlennek, hogy én fogok csendháborítás miatt rendőröket hívni, mert a süket öregek ordíttatják a tévét, én meg nem tudok aludni. a szomszéd bácsi meg szerintem titokban a vécében dohányzik, mert a lichthof-on át érzem a füstöt a miénkben is. az öregekkel csak a baj van, képtelenek viselkedni. majd kérem a panaszkönyvet.