a félév során ez volt az első olyan hét (és hál' Istennek az utolsó is), amikor nem engedhettem meg magamnak, hogy kedden hazamenjek lovagolni. ennek következtében mostanra eljutottam arra a pontra, hogy undorodom a várostól, az egyetemtől, az emberektől, a szagoktól, a zajoktól, a hó nélküli hidegtől és a fénnyel szennyezett éjszakáktól.
fáradt vagyok és kiábrándultam kicsit mindenből. úgy érzem magam, mint akit megrágott és kiköpött a város - vagyis csak kiköpne, mert ugye még hosszú órák választanak el attól, hogy itt hagyhassam magam mögött. hiányzik a mozgás, az arcomat csípő szél és az a helyes lófiú is, akinek a hasa alatt lehet melengetni a kezemet ilyen hidegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése