egész éjjel szorosan összekulcsolt kézzel mormoltam a mantrát, hogy a Jóisten vezesse haza az elcsatangolt jószágot, mert még egy macskát képtelen lennék a veszteséglistára tenni.
és a Jóisten meghallgatá vala könyörgésemet.
ma délután éppen indultunk Pestre, amikor panaszos, kétségbeesett nyávogásra lettem figyelmes. elindultam az utcán, követtem a hangot és egy hatalmas fűzfán három házzal arrébb megtaláltam a hang forrását: ott gubbasztott Majmi. a fa alatt két hatalmas kutya csaholt és ugrált fel egyre magasabbra annak reményében, hogy majd a zsenge macskahúst szopkodhatják le a törékeny macskacsontokról. amikor Majmi meglátott, kis híján leesett a fáról, igyekezett volna hozzánk, de ezt így nem lehetett kivitelezni.
a történet a következőképpen oldódott meg: öcsémet hazaküldtük, hozza el a három részes, kitolható nagy létrát, hogy az utcáról a kerítésnek kívülről támasztva fel tudjon mászni a dögért. természetesen a ház lakója a csöngetésre nem jött ki, de amikor egy létrán egyensúlyozva próbálta öcsém a fűzfán ragadt állatot kimenekíteni, akkor kiszédelgett a bácsi az udvarra és mi kézzel-lábbal, kiabálva magyaráztuk neki a kutyák eszeveszett ugatása közepette, hogy mit is csinálunk éppen.
a szerencsétlen állat másfél napja étlen-szomjan küzdött a fán az életéért, úgyhogy el lehet képzelni, milyen állapotban volt idegileg és fizikailag is... de lényeg a lényeg: a Majom előkerült, a mi lelkibékénk helyreállt, a hálámat meg majd még éjszakákon át fogom rebegni, mert ha valami, akkor ez egy igazi csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése