vannak történetek, amiket addig kell mesélni, amíg megkopik a fényük. amíg minden váratlan fordulat frázissá szelídül és végül nem marad semmi belőlük, csak fénytelen, fáradt másolata valaminek, ami egyszeri, gyönyörű és megismételhetetlen volt.
belefáradtam abba, hogy csak nekem fájjon minden fájdalom, hogy csak engem szomorítson minden szomorúság. mert már annyiszor fájt, annyiszor szomorított, hogy erejét vesztette mindez. ha jelentett is valamit, most már csak egy olyan teher, amit nem akarok tovább cipelni.
úgyhogy én most itt ezzel végeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése