furcsa, amikor a már egyszer eltemetett érzések váratlanul újra felbukkannak, változatlan intenzitással, csak éppen már bizonyos belátások és némi józanság szűrőjén keresztül. én is meglepődtem azon, hogy felidézve a történteket, mennyire eleven még ez az egész - mert az, hogy nem veszek róla tudomást, még nem azt jelenti, hogy sikerült lezárni.
azt hiszem, az idő önmagában nem elég, de még a legszilárdabb elhatározás is kevés ahhoz, hogy egy ilyen intenzív érzelmi hatást semmissé vagy minimum elviselhetővé tegyen. annyival lett csak könnyebb, hogy távolabb vagyok a történtektől. maguk a problémák, kérdések és félreértések aktualitásukat vesztették. az eszemmel tudom, hogy már hiábavaló és fölösleges mindezt folyamatosan életben tartani magamban, de sajnos ehhez a ráció kevés.
azzal nyugtatom magam, hogy mindez már nem valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése