álmomban a gimnázium színpados termében volt valami verseny, amiben az egyik néprajzos csoporttársammal vettünk részt és mindenféle feladatokat kellett teljesítenünk. egyébként egy albérletben laktam, ami tele volt fiatalokkal, igazi kommuna jellege volt, de ez érdekes módon nem zavart.
ez valami komoly dolog volt, mert az angol királynő is jelen volt és neki kellett megfelelnünk, hogy a győztest és családját névleg örökbefogadja a brit királyi család. a szüleim viselkedése nem volt épp kifogástalan... egy szobában öltöztek át kisestélyibe és az anyám az én ruhámat vette fel, miután a sajátjában elesett és elszakította. összességében vicces volt.
aztán a színpados teremben verset kellet mondani, és az éppen passzív csapattagok leültek a színpad két oldalán. ekkor jött be a terembe K. (from Tiszaladány) és egy másik odavalósi fiú. nem nagyon értettem, hogy mit keresnek ott, de volt vmi természetes a jelenlétükben.
oda ültek le mellénk, de nem a színpadra, hanem a nézők közé az első sorba. aztán mondta K. h nem tudja, hol a mosdó, én meg természetesen rögtön felajánlottam neki, h megmutatom. a mosdó döngölt padlójú, tiszta de irtó falusias volt és valamilyen különös oknál fogva mindenki a női mosdóban héderelt. K-nál volt egy világoskék esernyő.
aztán ott váltottunk pár szót, örültünk a takálkozásnak, majd néhány bátortalan csók és ölelés után szorosan átkarolt és azt mondta, hogy mégis csak ilyen lányra van szüksége, mint amilyen én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése