egy kis mozgás nem árt... a lóf@szt.

Barnabás tegnap feljött velem az albiba és elköltötte minden pénzemet, ma a három testvér közös erővel próbálta az albiban ágy alól, kabátok zsebéből, fiókok mélyéről összeszedni 5 forintonként Barnabás vonatjegyének az árát.

miután egy szertelen 10 évessel és egy bezsákolt macskával a tömött 4-6 villamoson elvergődtünk a Nyugatiig, oda-vissza megjártuk a Westendet egy buta kis konzolos játék visszacserélése végett (mellesleg sikertelenül), majd konkrétan a már említett fiúgyermekkel és macskával rohantunk (a szó legszorosabb értelmében) a 8.-tól a 17. vágányig egy fél számmal nagyobb balerina cipőben, ami a pénztárak magasságában vált meg tőlem (valahol ekkor kezdtem el öklendezve köpködni kifelé a tüdőmet is) és sípoló lihegéssel ordítottam a kisöcsém után, hogy "fuss előre... a vonathoz... 17. vágány... állj... meg.... az... ajtóban... ne... ehehehengedd.... elmenniiihiii..." 

a szívritmusomat körülbelül Ferihegy környékére tudtam rendezni. a macska még most is sokkos állapotban van. viszont a kisöcsém az elmúlt két napból az állatkert, mekdonálc, városliget, tömegközlekedés helyett azt meséli fűnek-fának azóta is, hogy milyen viccesen szükdécseltem keresztül a pénztárak előtti hatalmas, tömött csarnokon, egyik cipőmet két lépésenként elhagyva, egy sokkos állapotba került macskával és élet-halál harcot vívva minden csepp oxigénért. 

boldog születésnapot a kisöcsémnek, szerintem ezzel a produkcióval minden ajándékot űbereltem.