ez a szám a februárom. egyébként sokat gondolok arra, hogy tulajdonképpen mi okom is volt akkor a szomorkodásra, szenvedésre... visszagondolva semmiség volt az egész, játék. pont annyira fájt, mint elesni a fogócska közben, valóságos volt minden horzsolás, de nem éreztem azt, mint most, hogy minden nap meg kell küzdeni a túlélésért, futni valami felé vagy valami elől.
a lelki instabilitás az én választott életstílusom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése