kéményseprés

elmondom milyen az én formám.

egy kellemesen elb@szott délelőttöt megkoronázandó, gondoltam, áztatom magam egy kicsit a kádban. teljes ledér valómban állok ott, kezemben a zuhanyrózsával, amiből megpróbálok valahogy emberi használatra is alkalmas hőmérsékletű vizet kiimádkozni (ez 5-7 percnél sosem tart tovább....), amikor csöngetnek.

na, mondom, faszaaaa. lendületes szökkenéssel hagytam el a kádat, de az addigra kellemesen nedvessé vált burkolaton az érkezés nem sikerült tökéletesen. egyensúlyom és méltóságom megmaradt morzsáit arra használtam fel, hogy lehetőség szerint ne essek pofára és/vagy menjek le spárgába. ehelyett alkarral sikerült olyan ütést mérnem az ajtófélfára, hogy a nőies kurvaanyázásomra szerintem még a körúton korzózó nyugdíjasok is összerezzentek.

közben valaki veszettül nyomja a csengőt. a csúszós padló után őt küldöm el melegebb éghajlatra. mondom, hogy mit sikerült felvennem vízpermetben úszó habtestemre: egy darab mackóalsót és egy darab nyuszis köntöskét. ebben a felszerelésben nyitottam ajtót, szerintem láthatóan sokkos állapotban.

a kéményseprő volt. egy fiatal, jóképű kéményseprő. körbevezettem a lakásnak álcázott háborús övezeten, közben próbáltam úgy csinálni, mint aki nem tudja magáról, hogy nincs rajta bugyi. végül annyiban maradtunk, hogy idén télen még nem fogunk meghalni, mert a mindenféle fűtőberendezéseink remekül funkcionálnak (és nagyon büszke vagyok magamra, mert hihetetlne önuralmat gyakorolva csak magamban kezdtem el ecsetelni, hogy még milyen egyéb járatokat kéne átvizsgálni).

mikor a gyors látogatás végére értünk és bezártam mögötte az ajtót, akkor jutott eszembe, hogy még csak egy nyomorult gombot sem fogtam meg... hát hogy fogom így elkerülni, hogy a jövőben is hasonló helyzetekbe keveredjek?