dürer koli és kert, na meg az interetnikus kapcsolatok

tegnap az ajtósi koliban voltunk beat dis koncerten. ingyen, olcsó sörrel a kezünkben. és csak kábé két tucat emberrel kellett megosztanom ezt az élményt! mintha a vip részlegből élvezhettem volna egy valamiért nagyon fontos focimeccset, csak ez még annál is sokkal jobb volt.

az este indítása mondjuk finoman szólva is furcsa volt... telefonon veszekedett velem először az anyám, aztán az apám, végül a barátom, hogy leszek szíves minél hamarabb kórházba menni. mert ideje lenne kideríteni, mi a baj velem. a tünetek a következők: folyamatos (már átléptem a 168 órás álomhatárt), csillapíthatatlan (tényleg az, két algopyrin sem használ) fejfájás , ízületi fájdalmak (de úgy belülről), végtagzsibbadás, tarkómerevség, fáradékonyság. várom a megfejtéseket!

de amikor szent esküvéssel megfogadtam, h záros határidőn belül elmegyek az orvoshoz, akkor megnyugodtak a kedélyek, én meg élvezhettem az estét. a beat dis után átmentünk a dürer kertbe, ahol táncoltunk még hajnalig, hogy végül aztán egy gyros-szal zárjuk az estét. a dürerben mexikói és indonéz srácokkal beszélgettem angolul... bele sem merek gondolni, mi mindent mondhattam; arra mondjuk konkrétan emlékszem, hogy a mexikói srác irtó gyorsan beszélt, de nekem angolul nem jutott eszembe, hogy 'lassabban', ezért csak annyit mondtam neki, hogy "langsam, bitte!" :D az indonéz fiú viszont nagyon kedves volt, építésznek tanul norvégiában. meg beszélgettünk még dolgokról, amikről az emberek ilyenkor szoktak, félúton a pult és a parkett között, ordítva a fülbe.