tegnap amikor nem tudtam elaludni, pedig régen kellett volna már, S mondott nekem esti mesét. egy nagyon érdekes, posztmodern értelmezése volt ez a Három kismalac című klasszikusnak, ami így nem érte el a célját - az ember ugyanis a legkevésbé álmosodik el, miközben épp sikítva nevet a történet részletein.
note to self: a diktafon beindítása nélkül nem szabad hagyni, hogy belekezdjen a sztoriba. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése