rezignált vagyok, ez biztos. még a szótárban is utánanéztem, hogy illik-e rám ez a csodálatos hangzású kifejezés, és talált. süllyedt.
nincs bennem szomorúság, nincs bennem harag. a csalódottság is lassan kipárolog a bőrömön keresztül.
nincs bennem boldogság, nincs bennem öröm. a szerelem is csak néha jut eszembe... álillúzió.
tételesen fel tudom sorolni, mi az a féltucat dolog, ami miatt most örömömben cigánykerekeznem kellene pezsgős üveggel a kezemben egy alig derengő hajnalon a füvön, egy bevásárlóközpont parkolójában vagy egyszerűen csak bárhol, ahol túlcsordul bennem ez a fene nagy boldogság. érzelmi bulímia.
de nem megy. időről-időre elfáradok. itt visszhangzik bennem a világ, és egyszerűen csak azt mantrázom, hogy meg kell szelidülni. így kibírom, így nem kell sikítani a világ nagy fájdalmaktól, amik itt ülnek a vállamon jobbról és balról is. pedig nem is az enyémek, csak hozzám tapadnak, mint a csapzott hajam, a nedves bugyim és a csatakos ágyneműhuzat azokon az éjszakákon. vagy a zuhanyfüggöny.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése